Jób 34
1 És szóla Elihu, és monda:
Fremdeles svarede Elihu og sagde:
2 Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
Hører, I vise! min Tale, og I forstandige! vender eders Øren til mig;
3 Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
thi Øret prøver Talen, og Ganen smager Maden.
4 Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
Lader os vælge os det rette, lader os kende imellem os, hvad godt er.
5 Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
Thi Job sagde: Jeg er retfærdig, men Gud har borttaget min Ret.
6 Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!
Uagtet jeg har Ret, skal jeg staa som en Løgner; ulægelig har Pilen truffet mig, skønt der ikke er Overtrædelse hos mig.
7 Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
Hvor er en Mand som Job, der inddrikker Gudsbespottelse som Vand
8 És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!
og vandrer i Selskab med dem, som gøre Uret, og gaar med ugudelige Folk?
9 Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
Thi han sagde: Det gavner ikke en Mand, om han har Behag i Gud.
10 Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
Derfor, I Mænd af Forstand! hører paa mig: Det være langt fra Gud at være ugudelig, og fra den Almægtige at være uretfærdig.
11 Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.
Thi han betaler et Menneske efter dets Gerning og lader enhver faa efter hans Vej.
12 Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
Ja, sandelig, Gud handler ikke uretfærdigt, og den Almægtige forvender ikke Retten.
13 Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
Hvo har beskikket ham over Jorden? og hvo har grundet hele Jordens Kreds.
14 Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
Dersom han vilde agte paa sig selv alene, samlede han sin Aand og sin Aande til sig:
15 Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
Da maatte alt Kød til Hobe opgive Aanden, og Mennesket blive til Støv igen.
16 Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
Dersom du har Forstand, saa hør dette, vend dine Øren til min Tales Røst!
17 Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
Skulde vel den, som hader Ret, holde Styr? eller tør du sige den mægtige retfærdige at være uretfærdig?
18 A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!
Tør nogen sige til en Konge: Du Belial! til de ædle: Du ugudelige!
19 A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.
Han anser ikke Fyrsternes Personer og agter ikke den rige fremfor den ringe; thi de ere alle hans Hænders Gerning.
20 Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!
De dø i et Øjeblik, og det midt om Natten: Folk rystes og forgaa; og de mægtige tages bort, men ikke ved Menneskehaand.
21 Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
Thi hans Øjne ere over hver Mands Veje, og han ser alle hans Skridt.
22 Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;
Der er intet Mørke og ingen Dødsskygge, hvori de som gøre Uret, kunne skjule sig.
23 Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
Thi han behøver ikke at agte længe nogen, der skal stedes til Dom for Gud.
24 Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
Han sønderslaar de mægtige uden at ransage, og han sætter andre i deres Sted.
25 Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
Derfor kender han deres Gerninger og omkaster dem om Natten, at de blive knuste;
26 Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.
han slaar dem, hvor de ugudelige findes, paa det Sted, hvor Folk ser det.
27 A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
Thi derfor vege de fra ham og agtede ikke paa nogen af hans Veje,
28 Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.
for at de kunde bringe den ringes Skrig ind for ham, og for at han maatte høre de elendiges Skrig.
29 Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;
Naar han skaffer Ro til Veje — hvo vil kalde ham uretfærdig? — og naar han skjuler sit Ansigt — hvo kan da beskue ham? — baade for et Folk og for et enkelt Menneske:
30 Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.
Saa er det, for at en vanhellig ikke skal regere, og at der ikke skal være Snarer for Folket.
31 Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
Mon nogen har sagt til Gud: Jeg har faaet, hvad jeg ikke forskylder?
32 A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
Lær du mig ud over det, jeg kan se; dersom jeg har gjort Uret, da vil jeg ikke gøre det mere.
33 Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
Skal det være efter dit Skøn, at han skal gengælde? thi du har vraget, saa at du har at vælge, og ikke jeg? saa tal da, hvad du ved!
34 Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
Folk af Forstand skulle sige til mig, og ligeledes den vise Mand, som hører mig:
35 Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
„Job taler ikke med Forstand, og hans Ord ere ikke mere Klogskab‟.
36 Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
O gid, at Job maatte prøves til fulde, fordi han har svaret som uretfærdige Mænd!
37 Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.
thi han lægger Overtrædelse til sin Synd, imellem os klapper han i Hænderne og gør mange Ord imod Gud.
