Jób 33
1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
“Na afei, Hiob, tie me nsɛm; yɛ aso ma biribiara a mɛka.
2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
Merebɛbue mʼano; me nsɛm aba me tɛkrɛma so.
3 Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
Me nsɛm firi akoma a ɛtene mu; na mʼano de ahonim pa ka deɛ menim.
4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
Onyankopɔn Honhom na abɔ me; Otumfoɔ no ahome ma me nkwa.
5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
Sɛ wobɛtumi a, ma me mmuaeɛ; siesie wo ho, na ka si mʼanim.
6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
Wo ne me nyinaa yɛ pɛ wɔ Onyankopɔn anim; me nso wɔbɔɔ me firii dɔteɛ mu.
7 Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
Ɛnsɛ sɛ wosuro me, na ɛnsɛ sɛ me nsa yɛ den wɔ wo so.
8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
“Nanso woaka ama mate, metee saa nsɛm no, na wokaa sɛ,
9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
‘Meyɛ kronn na menni bɔne; me ho te na afɔdie biara nni me ho.
10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
Nanso Onyankopɔn anya me ho mfomsoɔ; wafa me sɛ ne ɔtamfoɔ.
11 Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
Ɔde me nan ahyɛ mpɔkyerɛ mu; na nʼani wɔ mʼakwan nyinaa so.’
12 Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
“Nanso meka mekyerɛ wo sɛ, yei mu deɛ, woayɛ mfomsoɔ, ɛfiri sɛ Onyankopɔn so sene ɔdasani.
13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
Na adɛn enti na wonwiinwii hyɛ no sɛ ɔmmua onipa nsɛm biara anaa?
14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
Nanso, Onyankopɔn kasa wɔ akwan ahodoɔ so, na ebia nnipa nte.
15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
Ɔkasa wɔ daeɛso ne anadwo anisoadehunu mu, ɛberɛ a nna afa nnipa na wɔretu nkorɔmo wɔ wɔn mpa so,
16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
ɔtumi kasa gu wɔn asom na ɔde kɔkɔbɔ yi wɔn hu,
17 Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
sɛ ɔbɛdane onipa afiri nneyɛɛ bɔne ho na watwe no afiri ahantan ho,
18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
sɛ ɔmma ne ɔkra nnkɔ amena mu na ɔnhwere ne nkwa wɔ akofena ano.
19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
Onyankopɔn tumi de yea twe onipa aso ɛberɛ a ɔda mpa so na ne nnompe mu yea nnyae da,
20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
kɔsi sɛ ne kɔn nnɔ aduane na ne ɔkra nso po aduane a ɛyɛ akɔnnɔ pa ara;
21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
ɔfɔn yɛ basaa, na ne nnompe a anka ɛho akata no ho da hɔ.
22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
Ne ɔkra bɛn damena, na ne nkwa bɛn owuo abɔfoɔ.
23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
“Nanso sɛ abɔfoɔ apem no mu baako wɔ nʼafa sɛ ɔdimafoɔ a ɔbɛkyerɛ no deɛ ɛyɛ ma no a,
24 És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
ɔbɛhunu no mmɔbɔ na waka sɛ, ‘Monnyaa no na wankɔ damena mu; na manya mpatadeɛ ama no,’
25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
afei ne wedeɛ bɛyɛ foforɔ sɛ abɔfra deɛ, na asi ne dada mu sɛ mmeranteberɛ mu deɛ.
26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
Sɛ ɔbɔ Onyankopɔn mpaeɛ a, ɔbɛnya adom afiri ne hɔ, ɔbɛhunu Onyankopɔn anim na ɔde ahosɛpɛ ateam na Onyankopɔn agye no bio sɛ ɔteneneeni.
27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
Afei ɔbɛba nnipa mu abɛka sɛ, ‘Meyɛɛ bɔne na mekyeaa deɛ ɛtene, nanso wantwe mʼaso sɛdeɛ ɛfata me.
28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
Ɔgyee me ɔkra na wamma no ankɔ damena mu, enti mɛtena ase na madi hann no mu dɛ.’
29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
“Onyankopɔn yɛ yeinom nyinaa ma onipa, mprɛnu ne ne mprɛnsa so,
30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
sɛdeɛ onipa kra renkɔ damena mu, na nkwa hann no ahyerɛn ne so.
31 Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
“Yɛ aso, Hiob, na tie me; yɛ dinn na menkasa.
32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
Na sɛ wowɔ biribi ka a, bua me; kasa, na mepɛ sɛ wɔbu wo bem.
33 Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
Sɛ ɛnte saa nso a, ɛnneɛ tie me. Yɛ dinn na mɛkyerɛ wo nyansa.”
