Jób 33
1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
“Ko ia ʻoku ou kole kiate koe ʻe Siope, fakafanongo ki heʻeku ngaahi fakamatala, mo ke tokanga ki heʻeku lea kotoa pē.
2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
Vakai, kuo u faʻai eni ʻa hoku ngutu, kuo lea ʻa hoku ʻelelo ʻi hoku ngutu.
3 Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
Te u lea au mei he totonu ʻo hoku loto: pea ʻe mahino ʻae ʻilo ʻe lea ʻaki ʻe hoku loungutu.
4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
Naʻe ngaohi au ʻe he Laumālie ʻoe ʻOtua, pea ko e mānava ʻoe Māfimafi kuo ne foaki ʻae moʻui kiate au.
5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
Kapau te ke faʻa tali au, pea fokotuʻu hokohoko pe hoʻo ngaahi lea, tuʻu hake ʻi hoku ʻao.
6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
Vakai, ʻoku ou tatau mo koe ʻi he ʻao ʻoe ʻOtua: kuo ngaohi foki au mei he ʻumea.
7 Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
ʻE ʻikai fakamanavahēʻi koe ʻe haʻaku fakailifia, pea ʻe ʻikai mamafa ʻa hoku nima kiate koe.
8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
“Ko e moʻoni kuo ke lea ʻi hoku telinga, pea kuo u ongoʻi ʻae leʻo ʻo hoʻo ngaahi lea, ʻo pehē,
9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
‘ʻOku ou maʻa taʻehaangahala, ʻoku ou māʻoniʻoni; pea ʻoku ʻikai ha hia ʻiate au.
10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
Vakai, ʻoku ne kumi ʻae meʻa ke u kovi ai, ʻoku ne lauʻi au ko hono fili,
11 Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
ʻOku ne ʻai hoku vaʻe ki he meʻa fakamaʻu vaʻe, ʻoku ne vakaiʻi ʻa hoku ʻalunga kotoa pē.’
12 Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
“Vakai eni, ʻoku ʻikai te ke tonuhia: te u talia koe, he ʻoku lahi ʻae ʻOtua ki he tangata.
13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
He ko e hā ʻoku ke fai ai mo ia? Koeʻuhi ʻoku ʻikai fakahā ʻe ia ʻae ʻuhinga ʻo ʻene ngaahi ngāue.
14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
Ka ʻoku lea ʻae ʻOtua ʻo tuʻo taha, ʻio, ʻo tuʻo ua, ka ʻoku ʻikai tokangaʻi ia ʻe he tangata.
15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
ʻI he misi, ʻi he meʻa hā mai ʻoe poʻuli, ʻi he tō ʻae mohe maʻu ki he kakai, ʻi he tulemohe ʻi he mohenga;
16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
ʻOku ne toki fakaongo ʻae telinga ʻoe kakai, ʻo ne pulusi ʻa honau akonakiʻi,
17 Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
Koeʻuhi ke ne taʻofi ʻae tangata mei heʻene ngāue ʻaʻana, pea fufū ʻae fielahi mei he tangata.
18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
ʻOku ne taʻofi mai hono laumālie mei he luo, mo ʻene moʻui ke ʻoua naʻa ʻauha ʻi he heletā.
19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
Pea ʻoku ne tautea foki ia ʻaki ʻae mamahi ʻi hono mohenga, mo hono ngaahi hui ʻaki ʻae mamahi lahi:
20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
Ko ia ʻoku fehiʻa ai ʻene moʻui ki he mā, mo hono laumālie ki he meʻakai ifo lelei.
21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
ʻOku fakaʻaʻau ʻo ʻosi ʻa hono kakano, ʻo ʻikai ʻiloa; pea ʻoku tuʻu mai hono ngaahi hui naʻe ʻikai hā mai.
22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
ʻIo, ʻoku ʻunuʻunu atu hono laumālie ki he faʻitoka, mo ʻene moʻui ki he kau fakaʻauha.
23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
“Kapau ʻe ʻiate ia ha faifekau, ko e fakamatala, ko e taha mei he toko taha afe, ke fakahā ki he tangata ʻene māʻoniʻoni:
24 És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
ʻOku toki ʻaloʻofa ai ia kiate ia, ʻo ne pehē, “Fakamoʻui ia mei he ʻalu hifo ki he luo: kuo u ʻiloʻi ʻae huhuʻi.”
25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
ʻE moʻui lelei hake hono sino ʻi ha tamasiʻi: ʻe toe foki ia ki he ngaahi ʻaho ʻo ʻene kei siʻi:
26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
ʻE lotu ia ki he ʻOtua, pea ʻe tokanga ia ki ai: pea ʻe mamata ia ki hono fofonga ʻi he fiefia: he te ne totongi ki he tangata ʻa ʻene māʻoniʻoni.
27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
ʻOku ne vakai ki he kakai, pea ka pehē ʻe ha taha, ‘Kuo u angahala, pea fakakehe ʻaia ʻoku totonu, pea kuo taʻeʻaonga ia kiate au;
28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
ʻE fakahaofi ʻe ia ʻa hono laumālie ke ʻoua naʻa ʻalu hifo ki he luo, pea ʻe mamata ʻene moʻui ki he maama.
29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
“Vakai, ʻoku faʻa fai ʻe he ʻOtua ʻae ngaahi meʻa ni kotoa pē koeʻuhi ko e tangata,
30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
Ke ne toe ʻomi ai hono laumālie mei he luo, pea ne fakamaama ia ʻaki ʻae maama ʻoe moʻui.
31 Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
Tokanga, ʻe Siope, fakafanongo kiate au: ke ke longo pe, kau lea.
32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
Kapau ʻoku ai haʻo lea, tali mai: lea, he ko hoku loto ke ke tonuhia.
33 Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
Kapau ʻoku ʻikai, fakafanongo kiate au: ke ke longo pē, kau akonekina koe ke ke poto.
