Jób 33

1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

Hör dock, Job, mitt tal, och gif akt på all min ord.

2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

Si, jag låter min mun upp, och min tunga skall tala i minom mun;

3 Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.

Mitt hjerta skall tala rätt, och mine läppar skola säga ett rent förstånd.

4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

Guds Ande hafver gjort mig, och dens Allsmägtigas Ande hafver gifvit mig lif.

5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!

Kan du, så svara mig; kom fram jemte mig.

6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.

Si, jag hörer Gudi till, såsom du säger, och utaf jord är jag också gjord.

7 Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.

Dock du torf icke förfäras för mig, och min hand skall icke vara dig för svår.

8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:

Du hafver talat för min öron; dins ords röst måste jag höra.

9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.

Jag är ren och utan all last, oskyldig, och hafver ingen synd.

10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!

Si, han hafver funnit en sak emot mig, derföre håller han mig för sin fienda;

11 Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.

Han hafver satt min fot i stocken, och förvarat alla mina vägar.

12 Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!

Si, rätt derutaf besluter jag emot dig, att du icke äst rättfärdig; ty Gud är mer än en menniska.

13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?

Hvi vill du träta med honom, att han icke gör dig räkenskap på allt det han gör?

14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!

Om Gud en gång något befaller, skall man då icke först se derefter, om det rätt är.

15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

Uti synenes dröm om nattene, när sömnen faller uppå menniskorna, när de sofva på sängene;

16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.

Då öppnar han menniskors öra; och förskräcker dem, och näpser dem;

17 Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.

På det han skall vända menniskona ifrån olycko, och förvara henne för öfvermod.

18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

Han skonar hennes själ för förderf, och hans lif, att det icke skall falla i svärdet;

19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

Och näpser honom med sveda uppå hans säng, och all hans ben mägteliga;

20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.

Och far så med honom, att honom vämjes vid maten, och hans sjal icke hafver lust till att äta.

21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

Hans kött försvinner, så att man intet ser det, och hans ben förkrossas, så att man icke gerna ser dem;

22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

Att hans själ nalkas till förderf, och hans lif till de döda.

23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

Om nu en Ängel, en af tusende, trädde fram för honom, till att förkunna menniskone Guds rättfärdighet;

24 És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

Då skall han förbarma sig öfver honom, och säga: Han skall förlossad varda, att han icke skall fara neder i förderfvet; ty jag hafver funnit en försoning.

25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

Hans kött komme sig till igen, såsom i ungdomen, och låt honom åter varda ung igen.

26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.

Han skall bedja Gud, den skall bevisa honom nåder; han skall se sitt ansigte med glädje, och skall vedergälla menniskone hennes rättfärdighet.

27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

Han skall för menniskomen bekänna, och säga: Jag hafver syndat och illa gjort, och mig är ännu för litet skedt.

28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

Han hafver förlossat mina själ, att hon icke skulle komma i förderf; utan mitt lif skulle få se ljuset.

29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,

Si, allt detta gör Gud två eller tre gångor med hvarjom och enom;

30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.

På det han skall hemta hans själ igen utu förderfvet; och upplyser honom med de lefvandes ljuse.

31 Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!

Gif akt häruppå, Job, och hör härtill, och tig, att jag må tala.

32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.

Men hafver du något att tala, så svara mig. Säg, äst du rättfärdig; jag vill gerna hörat.

33 Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!

Hafver du ock intet, så hör mig, och tig; jag vill lära dig visdom.