Jób 33
1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
“Ahora escúchame, Job. Presta atención a todo lo que tengo que decir.
2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
Mira, estoy a punto de hablar; mi boca está lista para hablar.
3 Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
Mis palabras salen de mi corazón recto; mis labios hablan con sinceridad de lo que sé.
4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
El espíritu de Dios me hizo, y el aliento del Todopoderoso me da vida.
5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
Contéstame, si puedes. Ponte delante de mí y prepárate para defenderte:
6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
Ante Dios los dos somos iguales. Yo también fui hecho de un pedazo de arcilla.
7 Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
No tienes que tener miedo de mí, pues no seré demasiado duro contigo.
8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
Has hablado en mi oído y he escuchado todo lo que tenías que decir.
9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
Dices: ‘Estoy limpio, no he hecho nada malo; soy puro, no he pecado.
10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
Mira cómo Dios encuentra faltas en mí y me trata como su enemigo.
11 Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
Pone mis pies en el cepo y vigila todo lo que hago’.
12 Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
Pero te equivocas. Déjame explicarte: Dios es más grande que cualquier ser humano.
13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
¿Por qué luchas contra él, quejándote de que Dios no responde a tus preguntas?
14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
Dios habla una y otra vez, pero la gente no se da cuenta.
15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
A través de sueños y visiones en la noche, cuando la gente cae en el sueño profundo, descansando en sus camas,
16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
Dios les habla con advertencias solemnes
17 Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
para alejarlos de hacer el mal y evitar que se vuelvan orgullosos.
18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
Los salva de la tumba y los libra de la muerte violenta.
19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
La gente también es disciplinada en un lecho de dolor, con un dolor constante en sus huesos.
20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
No tienen deseos de comer; ni siquiera quieren sus platos favoritos.
21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
Su carne se desgasta hasta quedar en nada; todo lo que queda es piel y huesos.
22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
Están a punto de morir; su vida se acerca al verdugo.
23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
“Pero si aparece un ángel, un mediador, uno de los miles de ángeles de Dios, para indicarle a alguien el camino correcto para ellos,
24 És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
tendrá gracia con ellos. Les dirá: ‘Sálvenlos de bajar a la tumba, porque he encontrado un camino para liberarlos’.
25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
Entonces sus cuerpos se renovarán como si fueran jóvenes de nuevo; serán tan fuertes como cuando estaban en la flor de la vida.
26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
Orarán a Dios, y él los aceptará; llegarán a la presencia de Dios con alegría, y él les arreglará las cosas.
27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
Cantarán y dirán a los demás: ‘He pecado, he desvirtuado lo que es justo, pero no me ha servido de nada.
28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
Me salvó de bajar al sepulcro y viviré en la luz’.
29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
Mira, Dios hace esto una y otra vez para la gente;
30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
los salva de la tumba para que vean la luz de la vida.
31 Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
“Presta atención, Job, y escúchame. Calla y déjame hablar.
32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
Pero si tienes algo que decir, habla.
33 Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
Si no, escúchame. Calla y te enseñaré la sabiduría”.
