Jób 33
1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
Men høyr no, Job, på talen min, lyd vel på alle mine ord!
2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
Sjå eg hev opna mine lippor, og tunga talar i min munn.
3 Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
Frå ærlegt hjarta kjem min tale, rein kunnskap lipporne ber fram.
4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
Guds ånd er det som meg hev skapt, og Allvalds ande gjev meg liv.
5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
Um du det kann, so gjev meg svar! Væpna deg mot meg, og stig fram!
6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
Eg er din likemann for Gud, eg og av leiret forma er.
7 Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
Du tarv’kje vera rædd for meg, min trykk skal ikkje tyngja deg.
8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
Men du hev sagt for øyro mine - eg høyrde ljoden av ditt ord -:
9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
«Eg skuldfri er og utan synd, eg flekkfri er og utan skuld;
10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
men han fører uvensgrunnar mot meg og held meg for sin fiendsmann;
11 Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
han legg i stokken mine føter og vaktar alle mine vegar.»
12 Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
Men du hev urett, svarar eg; Gud større er enn menneskja.
13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
Men kvifor vil du klaga på han: Han aldri svarar i sin sak?
14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
På eit vis talar Gud, ja tvo, um enn dei ikkje agtar på det.
15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
I draumar og i syn ved natt, når tunge svevnen fell på folk, når dei på lægjet ligg og blundar,
16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
då let han øyro upp på folk, og innsiglar åtvaring til deim,
17 Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
for burt frå synd å driva mannen, og rydja ovmod ut or honom
18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
og berga sjæli hans frå gravi og livet hans frå spjotodd-daude.
19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
Han tuktast og med sjukelægje, med stendig uro inn til beini,
20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
hans liv fær mothug imot brød, og sjæli hans mot lostemat.
21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
Hans misser holdet, vert usjåleg, og beini morknar, syner ikkje,
22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
og sjæli ned mot gravi lutar, hans liv mot daude-englarne.
23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
Er det då yver han ein engel, ein millommann, ein utav tusund, som lærer mannen um hans plikt,
24 És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
Han ynkast yver han og segjer: «Frels honom frå i grav å ganga! Eg hev ei løysepening funne.»
25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
Hans likam skal av helsa bløma, sin ungdom skal han atter få.
26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
Han bed til Gud og nåde fær, so han hans åsyn ser med jubel. Og so fær mannen att si rettferd.
27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
Han syng for folk og segjer so: «Eg synda hev og krenkt det rette, men hev’kje fenge lika for det;
28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
mi sjæl frå gravi berga han, med gleda fær eg ljoset sjå.»
29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
Og sjå: alt dette gjerer Gud tvo gonger, ja tri gong’ mot mannen,
30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
og ber hans sjæl frå gravi burt, so livsens ljos kann lysa for han.
31 Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
So gjev no gaum og høyr meg, Job, ver tagall du, so eg kann tala!
32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
Um du hev ord, so gjev meg svar! Tala, eg gjev deg gjerne rett.
33 Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
I anna fall so høyr på meg, teg medan eg deg visdom lærer!»
