Jób 33
1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
Bet tu, Ījab, klausi jel manu valodu un ņem vērā visus manus vārdus.
2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
Redzi nu, es savas lūpas esmu atdarījis, mana mēle manā mutē runā.
3 Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
Mani teikumi būs sirds taisnība, un manas lūpas skaidri izrunās, ko zinu.
4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
Dieva Gars mani radījis, un tā Visuvarenā dvaša man devusi dzīvību.
5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
Ja tu vari, atbildi man, taisies pret mani un nostājies.
6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
Redzi, es piederu Dievam tā kā tu, no zemes es arīdzan esmu ņemts.
7 Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
Redzi, iztrūcināt es tevi neiztrūcināšu, un mana roka pār tevi nebūs grūta.
8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
Tiešām, tu esi runājis priekš manām ausīm, to vārdu balsi es esmu dzirdējis:
9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
„Es esmu šķīsts, bez pārkāpšanas, es esmu skaidrs, un man nozieguma nav;
10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
Redzi, Viņš atrod iemeslus pret mani, Viņš mani tura par Savu ienaidnieku;
11 Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
Viņš manas kājas liek siekstā, Viņš apsargā visus manus ceļus.“
12 Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
Redzi, tur tev nav taisnības; es tev atbildu, ka Dievs ir daudz augstāks pār cilvēku.
13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
Kāpēc tu pret Viņu tiepies, kad Viņš neatbild par visiem saviem darbiem?
14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
Jo Dievs runā vienreiz, un vēl otrreiz, bet to neliek vērā.
15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
Sapnī caur nakts parādīšanām, kad ciets miegs cilvēkiem uzkrīt, kad tie guļ savā gultā,
16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
Tad Viņš atdara cilvēku ausi un apzieģelē, ko Viņš tiem grib mācīt.
17 Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
Lai cilvēku novērš no nedarba un pasargā vīru no lepnības.
18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
Lai izglābj viņa dvēseli no kapa un viņa dzīvību, ka nekrīt caur zobenu.
19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
Viņš to arī pārmāca ar sāpēm gultā un lauž visus viņa kaulus.
20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
Tā ka viņa sirds neņem pretī maizi, nedz viņa dvēsele kādu gardumu.
21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
Viņa miesa nodilst, ka no tās nekā vairs neredz, un kauli nāk ārā, kas nebija redzami,
22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
Un viņa dvēsele nāk tuvu pie bedres, un viņa dzīvība pie nāves sāpēm.
23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
Ja tad pie viņa nāk vēstnesis, ziņas devējs kā viens no tūkstošiem, rādīt cilvēkam kas pareizi:
24 És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
Tad Viņš tam ir žēlīgs. un saka: atpestī to, ka negrimst kapā, jo esmu atradis salīdzināšanu.
25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
Tad viņa miesa būs zaļāka nekā jaunībā, tas nāks atkal pie savas jaunības dienām.
26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
Tas lūgs Dievu, un Viņš to žēlos, - tas uzskatīs Dieva vaigu ar prieku, un Dievs cilvēkam atmaksās viņa taisnību.
27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
Tad šis izteiks cilvēkiem un sacīs: es biju grēkojis un pārgrozījis tiesu, bet Viņš to man nav pielīdzinājis.
28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
Viņš ir atpestījis manu dvēseli, ka tā negrimst kapā, un mana dzīvība redz gaišumu.
29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
Redzi, to visu dara tas stiprais Dievs divi un trīskārt cilvēkam,
30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
Ka viņa dvēseli novērstu no kapa, ka tā taptu apgaismota dzīvības gaismā.
31 Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
Liec vērā, Ījab, klausies mani, ciet klusu, un es runāšu.
32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
Jeb, ja tev ir ko sacīt, tad atbildi man; runā, jo es labprāt redzētu tavu taisnību.
33 Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
Ja nav, tad klausies mani, ciet klusu, un es tev mācīšu gudrību.
