Jób 33
1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
audi igitur Iob eloquia mea et omnes sermones meos ausculta
2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
ecce aperui os meum loquatur lingua mea in faucibus meis
3 Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
simplici corde meo sermones mei et sententiam labia mea puram loquentur
4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
spiritus Dei fecit me et spiraculum Omnipotentis vivificavit me
5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
si potes responde mihi et adversus faciem meam consiste
6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
ecce et me sicut et te fecit Deus et de eodem luto ego quoque formatus sum
7 Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
verumtamen miraculum meum non te terreat et eloquentia mea non sit tibi gravis
8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
dixisti ergo in auribus meis et vocem verborum audivi
9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
mundus sum ego absque delicto inmaculatus et non est iniquitas in me
10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
quia querellas in me repperit ideo arbitratus est me inimicum sibi
11 Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
posuit in nervo pedes meos custodivit omnes semitas meas
12 Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
hoc est ergo in quo non es iustificatus respondebo tibi quia maior sit Deus homine
13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
adversum eum contendis quod non ad omnia verba responderit tibi
14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
semel loquitur Deus et secundo id ipsum non repetit
15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
per somnium in visione nocturna quando inruit sopor super homines et dormiunt in lectulo
16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
tunc aperit aures virorum et erudiens eos instruit disciplinam
17 Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
ut avertat hominem ab his quae facit et liberet eum de superbia
18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
eruens animam eius a corruptione et vitam illius ut non transeat in gladium
19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
increpat quoque per dolorem in lectulo et omnia ossa eius marcescere facit
20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
abominabilis ei fit in vita sua panis et animae illius cibus ante desiderabilis
21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
tabescet caro eius et ossa quae tecta fuerant nudabuntur
22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
adpropinquabit corruptioni anima eius et vita illius mortiferis
23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
si fuerit pro eo angelus loquens unum de milibus ut adnuntiet hominis aequitatem
24 És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
miserebitur eius et dicet libera eum et non descendat in corruptionem inveni in quo ei propitier
25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
consumpta est caro eius a suppliciis revertatur ad dies adulescentiae suae
26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
deprecabitur Deum et placabilis ei erit et videbit faciem eius in iubilo et reddet homini iustitiam suam
27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
respiciet homines et dicet peccavi et vere deliqui et ut eram dignus non recepi
28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
liberavit animam suam ne pergeret in interitum sed vivens lucem videret
29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
ecce haec omnia operatur Deus tribus vicibus per singulos
30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
ut revocet animas eorum a corruptione et inluminet luce viventium
31 Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
adtende Iob et audi me et tace dum ego loquar
32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
si autem habes quod loquaris responde mihi loquere volo enim te apparere iustum
33 Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
quod si non habes audi me tace et docebo te sapientiam
