Jób 33
1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
Audi igitur Iob eloquia mea, et omnes sermones meos ausculta.
2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
Ecce aperui os meum, loquatur lingua mea in faucibus meis.
3 Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
Simplici corde meo sermones mei, et sententiam puram labia mea loquentur.
4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
Spiritus Dei fecit me, et spiraculum Omnipotentis vivificavit me.
5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
Si potes, responde mihi, et adversus faciem meam consiste.
6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
Ecce, et me sicut et te fecit Deus, et de eodem luto ego quoque formatus sum.
7 Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
Verumtamen miraculum meum non te terreat, et eloquentia mea non sit tibi gravis.
8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
Dixisti ergo in auribus meis, et vocem verborum tuorum audivi:
9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
Mundus sum ego, et absque delicto: immaculatus, et non est iniquitas in me.
10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
Quia querelas in me reperit, ideo arbitratus est me inimicum sibi.
11 Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
Posuit in nervo pedes meos, custodivit omnes semitas meas.
12 Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
Hoc est ergo, in quo non es iustificatus: respondebo tibi, quia maior sit Deus homine.
13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
Adversus eum contendis quod non ad omnia verba responderit tibi?
14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
Semel loquitur Deus, et secundo idipsum non repetit.
15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
Per somnium in visione nocturna, quando irruit sopor super homines, et dormiunt in lectulo:
16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
Tunc aperit aures virorum, et erudiens eos instruit disciplina,
17 Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
Ut avertat hominem ab his, quæ facit, et liberet eum de superbia:
18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
Eruens animam eius a corruptione: et vitam illius, ut non transeat in gladium.
19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
Increpat quoque per dolorem in lectulo, et omnia ossa eius marcescere facit.
20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
Abominabilis ei fit in vita sua panis, et animæ illius cibus ante desiderabilis.
21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
Tabescet caro eius, et ossa, quæ tecta fuerant, nudabuntur.
22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
Appropinquavit corruptioni anima eius, et vita illius mortiferis.
23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
Si fuerit pro eo Angelus loquens, unus de millibus, ut annuntiet hominis æquitatem:
24 És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
Miserebitur eius, et dicet: Libera eum, ut non descendat in corruptionem: inveni in quo ei propitier.
25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
Consumpta est caro eius a suppliciis, revertatur ad dies adolescentiæ suæ.
26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
Deprecabitur Deum, et placabilis ei erit: et videbit faciem eius in iubilo, et reddet homini iustitiam suam.
27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
Respiciet homines, et dicet: Peccavi, et vere deliqui, et, ut eram dignus, non recepi.
28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
Liberavit animam suam ne pergeret in interitum, sed vivens lucem videret.
29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
Ecce, hæc omnia operatur Deus tribus vicibus per singulos:
30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
Ut revocet animas eorum a corruptione, et illuminet luce viventium.
31 Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
Attende Iob, et audi me: et tace, dum loquor.
32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
Si autem habes quod loquaris, responde mihi, loquere: volo enim, te apparere iustum.
33 Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
Quod si non habes, audi me: tace, et docebo te sapientiam.
