Jób 33
1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
3 Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
7 Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
11 Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
12 Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
17 Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
24 És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
31 Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
33 Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
