Jób 33
1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
Maintenant donc, Job, écoute mes discours, Prête l’oreille à toutes mes paroles!
2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
Voici, j’ouvre la bouche, Ma langue se remue dans mon palais.
3 Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
C’est avec droiture de cœur que je vais parler, C’est la vérité pure qu’exprimeront mes lèvres:
4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
L’esprit de Dieu m’a créé, Et le souffle du Tout-Puissant m’anime.
5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
Si tu le peux, réponds-moi, Défends ta cause, tiens-toi prêt!
6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
Devant Dieu je suis ton semblable, J’ai été comme toi formé de la boue;
7 Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
Ainsi mes terreurs ne te troubleront pas, Et mon poids ne saurait t’accabler.
8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
Mais tu as dit à mes oreilles, Et j’ai entendu le son de tes paroles:
9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
Je suis pur, je suis sans péché, Je suis net, il n’y a point en moi d’iniquité.
10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
Et Dieu trouve contre moi des motifs de haine, Il me traite comme son ennemi;
11 Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
Il met mes pieds dans les ceps, Il surveille tous mes mouvements.
12 Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
Je te répondrai qu’en cela tu n’as pas raison, Car Dieu est plus grand que l’homme.
13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
Veux-tu donc disputer avec lui, Parce qu’il ne rend aucun compte de ses actes?
14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
Dieu parle cependant, tantôt d’une manière, Tantôt d’une autre, et l’on n’y prend point garde.
15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
Il parle par des songes, par des visions nocturnes, Quand les hommes sont livrés à un profond sommeil, Quand ils sont endormis sur leur couche.
16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
Alors il leur donne des avertissements Et met le sceau à ses instructions,
17 Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
Afin de détourner l’homme du mal Et de le préserver de l’orgueil,
18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
Afin de garantir son âme de la fosse Et sa vie des coups du glaive.
19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
Par la douleur aussi l’homme est repris sur sa couche, Quand une lutte continue vient agiter ses os.
20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
Alors il prend en dégoût le pain, Même les aliments les plus exquis;
21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
Sa chair se consume et disparaît, Ses os qu’on ne voyait pas sont mis à nu;
22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
Son âme s’approche de la fosse, Et sa vie des messagers de la mort.
23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
Mais s’il se trouve pour lui un ange intercesseur, Un d’entre les mille Qui annoncent à l’homme la voie qu’il doit suivre,
24 És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
Dieu a compassion de lui et dit à l’ange: Délivre-le, afin qu’il ne descende pas dans la fosse; J’ai trouvé une rançon!
25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
Et sa chair a plus de fraîcheur qu’au premier âge, Il revient aux jours de sa jeunesse.
26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
Il adresse à Dieu sa prière; et Dieu lui est propice, Lui laisse voir sa face avec joie, Et lui rend son innocence.
27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
Il chante devant les hommes et dit: J’ai péché, j’ai violé la justice, Et je n’ai pas été puni comme je le méritais;
28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
Dieu a délivré mon âme pour qu’elle n’entrât pas dans la fosse, Et ma vie s’épanouit à la lumière!
29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
Voilà tout ce que Dieu fait, Deux fois, trois fois, avec l’homme,
30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
Pour ramener son âme de la fosse, Pour l’éclairer de la lumière des vivants.
31 Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
Sois attentif, Job, écoute-moi! Tais-toi, et je parlerai!
32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
Si tu as quelque chose à dire, réponds-moi! Parle, car je voudrais te donner raison.
33 Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
Si tu n’as rien à dire, écoute-moi! Tais-toi, et je t’enseignerai la sagesse.
