Jób 33
1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
Men hør nu Job, paa min Tale og lyt til alle mine Ord!
2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
Se, jeg har aabnet min Mund, min Tunge taler i Ganen;
3 Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
mine Ord er talt af oprigtigt Hjerte, mine Læber fører lutret Tale.
4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
Guds Aand har skabt mig, den Almægtiges Aande har givet mig Liv.
5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
Svar mig, i Fald du kan, rust dig imod mig, mød frem!
6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
Se, jeg er din Lige for Gud, ogsaa jeg er taget af Ler;
7 Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
Rædsel for mig skal ikke skræmme dig, min Haand skal ej ligge tyngende paa dig.
8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
Dog, det har du sagt i mit Paahør, jeg hørte saa lydende Ord:
9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
»Jeg er ren og uden Brøde, lydeløs, uden Skyld;
10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
men han søger Paaskud imod mig, regner mig for sin Fjende;
11 Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
han lægger mine Fødder i Blokken, vogter paa alle mine Veje.«
12 Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
Se, der har du Uret, det er mit Svar, thi Gud er større end Mennesket.
13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
Hvorfor tvistes du med ham, fordi han ej svarer paa dine Ord?
14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
Thi paa een Maade taler Gud, ja paa to, men man ænser det ikke:
15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
I Drømme, i natligt Syn, naar Dvale falder paa Mennesker, naar de slumrende hviler paa Lejet;
16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
da aabner han Menneskers Øre, gør dem angst med Skræmmebilleder
17 Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
for at faa Mennesket bort fra Uret og udrydde Hovmod af Manden,
18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
holde hans Sjæl fra Graven, hans Liv fra Vaabendød.
19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
Eller han revses med Smerter paa Lejet, uafbrudt staar der Kamp i hans Ben;
20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
Livet i ham væmmes ved Brød og hans Sjæl ved lækker Mad;
21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
hans Kød svinder hen, saa det ikke ses, hans Knogler, som før ikke saas, bliver blottet;
22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
hans Sjæl kommer Graven nær, hans Liv de dræbende Magter.
23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
Hvis da en Engel er paa hans Side, een blandt de tusind Talsmænd, som varsler Mennesket Tugt,
24 És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
og den viser ham Naade og siger: »Fri ham fra at synke i Graven, Løsepenge har jeg faaet!«
25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
da svulmer hans Legem af Friskhed, han oplever atter sin Ungdom.
26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
Han beder til Gud, og han er ham naadig, han skuer med Jubel hans Aasyn, fortæller Mennesker om sin Frelse.
27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
Han synger det ud for Folk: »Jeg synded og krænkede Retten og fik dog ej Løn som forskyldt!
28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
Han har friet min Sjæl fra at fare i Grav, mit Liv ser Lyset med Lyst!«
29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
Se, alle disse Ting gør Gud to Gange, ja tre med Mennesket
30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
for at redde hans Sjæl fra Graven, saa han skuer Livets Lys!
31 Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
Lyt til og hør mig, Job, ti stille, saa jeg kan tale!
32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
Har du noget at sige, saa svar mig, tal, thi gerne gav jeg dig Ret;
33 Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
hvis ikke, saa høre du paa mig, ti stille, at jeg kan lære dig Visdom!
