Jób 33
1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
Čuj dakle, Jobe, što ću ti kazati, prikloni uho mojim besjedama.
2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
Evo, usta sam svoja otvorio, a jezik riječi pod nepcem mi stvara.
3 Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
Iskreno će ti zborit' srce moje, usne će čistu izreći istinu.
4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
TÓa i mene je duh Božji stvorio, dah Svesilnoga oživio mene.
5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
Ako uzmogneš, ti me opovrgni; spremi se da se suprotstaviš meni!
6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
Gle, kao i ti, i ja sam pred Bogom, kao i ti, od gline bjeh načinjen;
7 Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
zato ja strahom tebe motrit' neću, ruka te moja neće pritisnuti.
8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
Dakle, na moje uši rekao si - posve sam jasno tvoje čuo riječi:
9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
'Nedužan sam i bez ikakva grijeha; prav sam i nema krivice na meni.
10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
Al' On izlike protiv mene traži i za svojeg me drži dušmanina.
11 Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
Noge je moje u klade metnuo, nad svakim mojim on pazi korakom.'
12 Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
Ovdje, kažem ti, u pravu ti nisi, jer s Bogom čovjek mjerit' se ne može.
13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
Pa zašto s njime zamećeš prepirku što ti na svaku riječ ne odgovara?
14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
Bog zbori nama jednom i dva puta, al' čovjek na to pažnju ne obraća.
15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
U snovima, u viđenjima noćnim, kada san dubok ovlada ljudima i na ležaju dok tvrdo snivaju,
16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
tad on govori na uho čovjeku i utvarama plaši ga jezivim
17 Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
da ga od djela njegovih odvrati, da u čovjeku obori oholost,
18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
da dušu njegovu spasi od jame i život mu od puta u Podzemlje.
19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
Bolešću on ga kara na ležaju kad mu se kosti tresu bez prestanka,
20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
kad se kruh gadi njegovu životu i ponajbolje jelo duši njegovoj;
21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
kada mu tijelo gine naočigled i vide mu se kosti ogoljele,
22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
kad mu se duša približava jami a život njegov boravištu mrtvih.
23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
Ako se uza nj nađe tad anđeo, posrednik jedan između tisuću, da čovjeka na dužnost opomene,
24 És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
pa se sažali nad njim i pomoli: 'Izbavi ga da u jamu ne ide; za život njegov nađoh otkupninu!
25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
Neka mu tijelo procvate mladošću, nek' se vrati u dane mladenačke!'
26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
Vapije k Bogu i Bog ga usliša: radosno On ga pogleda u lice; vrati čovjeku pravednost njegovu.
27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
Tada čovjek pred ljudima zapjeva: 'Griješio sam i pravo izvrtao, ali mi Bog zlom nije uzvratio.
28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
On mi je dušu spasio od jame i život mi se veseli svjetlosti.'
29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
Gle, sve to Bog je spreman učiniti do dva i do tri puta za čovjeka:
30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
da dušu njegovu spasi od jame i da mu život svjetlošću obasja.
31 Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
Pazi dÓe, Jobe, dobro me poslušaj; šuti, jer nisam sve još izrekao.
32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
Ako riječi još imaš, odvrati mi, zbori - rado bih opravdao tebe.
33 Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
Ako li nemaš, poslušaj me samo: pazi, rad bih te poučit' mudrosti.”
