Jób 33
1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
Bisan pa niana, Job, ipakilooy ko kanimo, pamatia ang akong pakigpulong, Ug patalinghugi ang tanan ko nga mga pulong.
2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
Tan-awa karon, gibuka ko ang akong baba; Ang akong dila nagsulti sa sulod sa akong baba.
3 Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
Ang akong mga pulong magasaysay sa katul-id sa akong kasingkasing; Ug kadtong nasayran sa akong mga ngabil, igasulti nila sa kinasingkasing.
4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
Ang Espiritu sa Dios nagbuhat kanako, Ug ang gininhawa sa Makagagahum nagahatag kanako ug kinabuhi.
5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
Kong ikaw makahimo, tumubag ka kanako; Andama ang imong igsusulti sa akong atubangan, tumindog ka.
6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
Ania karon, ako sama kanimo sa atubangan sa Dios: Ako usab gibuhat gikan sa yutang kolonon.
7 Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
Ania karon, ang akong pagkamakalilisang dili makapahadlok kanimo, Ni ang akong lulan magmabug-at kanimo.
8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
Sa pagkamatuod nadunggan ko ang imong mga sulti, Ug nabatian ko ang tingog sa imong mga pulong nga nagaingon:
9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
Ako mahinlo, walay kalapasan; Ako inocente, ni may kadautan dinhi kanako:
10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
Ania karon, siya nakakaplag ug mga higayon batok kanako, Giisip niya ako nga iyang kaaway;
11 Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
Gibutang niya ang akong mga tiil sa mga sepohan, Gitiman-an niya ang akong mga alagianan.
12 Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
Ania karon, tubagon ko ikaw, nga niini ikaw dili matarung; Kay ang Dios labing daku kay sa tawo.
13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
Ngano nga ikaw makigbisug batok kaniya, Sanglit wala man niya timan-i ang tanan niyang butang?
14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
Kay sa makausa nagasulti ang Dios, Oo, sa makaduha, bisan ang tawo wala magatagad niana.
15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
Pinaagi sa usa ka damgo, sa usa ka panan-awon sa gabii, Sa diha nga ang halalum nga paghinanok anaa sa mga katawohan. Sa pagkatulog diha sa ilang mga higdaanan;
16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
Unya iyang gibuksan ang mga igdulungog sa mga katawohan, Ug tak-uman ang ilang pahamatngon
17 Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
Aron isalikway niya ang tawo gikan sa iyang tuyo, Ug katagoan niya ang garbo gikan sa tawo;
18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
Gipugngan niya ang iyang kalag gikan sa gahong, Ug ang iyang kinabuhi gikan sa kamatayon pinaagi sa pinuti.
19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
Siya gicastigo usab pinaagi sa sakit diha sa ibabaw sa iyang higdaanan, Ug sa kanunay nga pakig-away sa iyang kabukogan;
20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
Busa ang iyang kinabuhi lulud-on sa tinapay, Ug ang iyang kalag sa kalan-on nga labing lamian.
21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
Ang iyang unod naut-ut na nga dili na makita; Ug ang iyang kabukogan nga kaniadto dili makita nanikil.
22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
Oo, ang iyang kalag nagakahaduol ngadto sa gahong, Ug ang iyang kinabuhi ngadto sa mga manlalaglag.
23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
Kong kaniya anaay usa ka manolonda, Usa ka maghuhubad, usa sa matag-usa ka libo, Sa pagpadayag sa tawo kong unsa ang matarung alang kaniya;
24 És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
Nan mapuanguron ang Dios kaniya, ug magaingon: Luwasa siya gikan sa kahulogon sa gahong, Ako nakakaplag ug usa ka lukat.
25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
Ang iyang unod mabag-o labi kay sa unod sa bata: Siya mahabalik sa mga adlaw sa iyang pagkabatan-on.
26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
Siya magaampo sa Dios, ug siya mahimuot kaniya, Busa magasud-ong siya sa iyang nawong sa kalipay: Ug igauli niya sa tawo ang iyang pagkamatarung.
27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
Siya magaawit sa atubangan sa mga tawo, ug mag-ingon: Ako nakasala, ug gibalit-ad ko ang matarung, Ug kana wala magpulos kanako:
28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
Iyang giluwas ang akong kalag gikan sa kahulogon sa gahong, Ug ang akong kinabuhi makakita sa kahayag.
29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
Ania karon, kining tanan nga mga butanga pagabuhaton sa Dios, Sa makaduha, oo, sa makatolo, sa usa ka tawo,
30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
Aron sa pagpahauli sa iyang kalag gikan sa gahong, Aron siya kadan-agan sa kahayag sa mga buhi.
31 Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
Timan-i pag-ayo, Oh Job, patalinghugi ako: Humilum ka, ug ako mosulti.
32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
Kong anaay imong igsusulti tubaga ako: Sumulti ka, kay buot ako magpakamatarung kanimo.
33 Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
Kong dili, magpatalinghug ka kanako: Humilum ka, ug tudloan ko ikaw sa kaalam.
