Jób 32
1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
Y CESARON estos tres varones de responder á Job, por cuanto él era justo en sus ojos.
2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
Entonces Eliú hijo de Barachêl, Bucita, de la familia de Ram, se enojó con furor contra Job: enojóse con furor, por cuanto justificaba su vida más que á Dios.
3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
Enojóse asimismo con furor contra sus tres amigos, porque no hallaban qué responder, aunque habían condenado á Job.
4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
Y Eliú había esperado á Job en la disputa, porque eran más viejos de días que él.
5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
Empero viendo Eliú que no había respuesta en la boca de aquellos tres varones, su furor se encendió.
6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
Y respondió Eliú hijo de Barachêl, Bucita, y dijo: Yo soy menor de días, y vosotros viejos; he tenido por tanto miedo, y temido declararos mi opinión.
7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
Yo decía: Los días hablarán, y la muchedumbre de años declarará sabiduría.
8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
Ciertamente espíritu hay en el hombre, é inspiración del Omnipotente los hace que entiendan.
9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
No los grandes son los sabios, ni los viejos entienden el derecho.
10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
Por tanto yo dije: Escuchadme; declararé yo también mi sabiduría.
11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
He aquí yo he esperado á vuestras razones, he escuchado vuestros argumentos, en tanto que buscabais palabras.
12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
Os he pues prestado atención, y he aquí que no hay de vosotros quien redarguya á Job, y responda á sus razones.
13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
Porque no digáis: Nosotros hemos hallado sabiduría: lanzólo Dios, no el hombre.
14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
Ahora bien, Job no enderezó á mí sus palabras, ni yo le responderé con vuestras razones.
15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
Espantáronse, no respondieron más: fuéronseles los razonamientos.
16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
Yo pues he esperado, porque no hablaban, antes pararon, y no respondieron más.
17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
Por eso yo también responderé mi parte, también yo declararé mi juicio.
18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
Porque lleno estoy de palabras, y el espíritu de mi vientre me constriñe.
19 Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
De cierto mi vientre está como el vino que no tiene respiradero, y se rompe como odres nuevos.
20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
Hablaré pues y respiraré; abriré mis labios, y responderé.
21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
No haré ahora acepción de personas, ni usaré con hombre de lisonjeros títulos.
22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
Porque no sé hablar lisonjas: [de otra manera] en breve mi Hacedor me consuma.
