Jób 32
1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
Aquellos tres hombres cesaron de replicar a Job, porque él era justo ante sus propios ojos.
2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
Entonces Eliú, hijo de Baraquel, buzita, de la familia de Ram, se encendió en ira contra Job, porque él se justificaba a sí mismo delante de ʼElohim.
3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
También se enardeció contra sus tres amigos, porque no hallaron respuesta, sin embargo condenaron a Job.
4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
Eliú esperó en la disputa con Job, porque ellos eran mayores que él.
5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
Pero al ver Eliú que no había respuesta en la boca de aquellos tres hombres, se encendió en ira.
6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
Eliú tomó la palabra, hijo de Baraquel, buzita: Yo soy menor y ustedes son ancianos. Por eso me abstuve y temí declararles mi opinión.
7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
Yo pensé: La edad debe hablar. El número de años debe enseñar sabiduría.
8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
Pero el que le da entendimiento es el espíritu en el hombre, el soplo del ʼEL-Shadday.
9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
No son sabios los de mucha edad, ni los ancianos entienden justicia.
10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
Por eso digo: ¡Escúchenme! También yo declararé lo que pienso.
11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
Ciertamente esperé sus palabras, escuché sus razones mientras buscaban qué decir.
12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
Les presté atención. Ciertamente no hay alguno de ustedes que redarguya a Job y responda sus razonamientos.
13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
No digan: Hallamos la sabiduría. ʼElohim lo derrotará de manera aplastante, no el hombre.
14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
Él no dirigió sus palabras contra mí, ni yo le responderé con las palabras de ustedes.
15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
Se desconcertaron, ya no responden. Sus palabras los abandonaron.
16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
¿Debo esperar porque no hablan, porque cesaron y ya no responden?
17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
Yo también responderé mi parte. Yo también expresaré mi opinión,
18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
porque estoy lleno de palabras, y el espíritu me obliga dentro de mí.
19 Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
Ciertamente mis órganos internos son como vino sin respiradero y están a punto de reventar como odres nuevos.
20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
Hablaré y me desahogaré. Abriré mi boca y responderé.
21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
No haré ahora acepción de personas, ni me permitiré adular a algún hombre,
22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
porque nunca supe adular. De otra manera, mi Hacedor pronto me consumiría.
