Jób 32
1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
И умолча Иов словесы. Умолчаша же и трие друзие его ктому пререковати Иову, бе бо Иов праведен пред ними.
2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
Разгневася же Елиус сын Варахиилев Вузитянин, от ужичества Арамска Авситидийския страны, разгневася же на Иова зело, занеже нарече себе праведна пред Богом,
3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
и на триех же другов разгневася зело, яко не возмогоша отвещати противу Иову и судиша его быти нечестива.
4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
Елиус же терпяше дати ответ Иову, яко старейшии его суть деньми (друзие его).
5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
И виде Елиус, яко несть ответа во устех триех мужей, и возярися гневом своим.
6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
Отвещав же Елиус сын Варахиилев Вузитянин, рече: юнейший убо есмь леты, вы же есте старейшии: темже молчах, убоявся возвестити вам хитрость мою:
7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
рех же: время есть глаголющее, и во мнозех летех ведят премудрость,
8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
но дух есть в человецех, дыхание же Вседержителево есть научающее:
9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
не многолетнии суть премудри, ниже старии ведят суд:
10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
темже рех: послушайте мене, и возвещу вам, яже вем, внушите глаголы моя:
11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
реку бо вам послушающым, дондеже испытаете словеса, и даже вас уразумею,
12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
и се, не бе Иова обличаяй, отвещаяй противно глаголом его от вас:
13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
да не речете: обретохом премудрость, Господеви приложившеся:
14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
человеку же попустисте глаголати таковая словеса:
15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
ужаснушася, не отвещаша ктому, обетшаша от них словеса:
16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
терпех, не глаголах бо, яко сташа, не отвещаша, яко да отвещаю и аз часть.
17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
Отвеща же Елиус, глаголя:
18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
паки возглаголю, исполнен бо есмь словес: убивает бо мя дух чрева:
19 Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
чрево же мое яко мех мста вряща завязан, или якоже мех коваческий расторгнутый:
20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
возглаголю, да почию, отверз уста:
21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
человека бо не постыждуся, но ниже бреннаго посрамлюся:
22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
не вем бо чудитися лицу: аще же ни, то и мене молие изядят.
