Jób 32
1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
De tre menn svarte ikke Job mere, fordi han var rettferdig i sine egne øine.
2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
Da optendtes Elihus vrede - han stammet fra Bus og var sønn av Barak'el, av Rams ætt. Mot Job optendtes hans vrede, fordi han holdt sig selv for å være rettferdig for Gud,
3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
og mot hans tre venner optendtes hans vrede, fordi de ikke fant noget svar og allikevel dømte Job skyldig.
4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
Elihu hadde ventet med å tale til Job, fordi de andre var eldre av år enn han.
5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
Da nu Elihu så at det ikke var noget svar i de tre menns munn, da optendtes hans vrede.
6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
Så tok da Elihu, sønn av Barak'el, busitten, til orde og sa: Jeg er ung av år, og I er gråhårede; derfor holdt jeg mig tilbake og torde ikke uttale for eder hvad jeg vet.
7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
Jeg tenkte: La alderen tale og de mange år forkynne visdom!
8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
Dog, det er menneskets ånd og den Allmektiges åndepust som gjør forstandig.
9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
De gamle er ikke alltid vise, ikke alltid forstår oldinger hvad rett er.
10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
Derfor sier jeg: Hør nu på mig! Også jeg vil uttale hvad jeg vet.
11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
Jeg ventet på eders ord, jeg lyttet efter forstandig tale fra eder, mens I grundet på hvad I skulde si.
12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
Jeg gav akt på eder; men det var ingen av eder som gjendrev Job, ingen som svarte på hans ord.
13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
Si ikke: Vi har funnet visdom hos ham; bare Gud kan få bukt med ham, ikke noget menneske!
14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
Han har jo ikke rettet sin tale mot mig, og med eders ord vil jeg ikke svare ham.
15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
De er forferdet og svarer ikke mere; ordene er blitt borte for dem.
16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
Skal jeg vente, fordi de ikke taler, fordi de står der og ikke svarer mere?
17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
Også jeg vil nu svare for min del; også jeg vil uttale hvad jeg vet.
18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
For jeg er full av ord; ånden i mitt indre driver mig.
19 Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
Mitt indre er som innestengt vin; som nyfylte skinnsekker vil det revne.
20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
Jeg vil tale, så jeg kan få luft; jeg vil åpne mine leber og svare.
21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
Jeg vil ikke ta parti for nogen, og jeg vil ikke smigre for noget menneske;
22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
for jeg forstår ikke å smigre; ellers kunde min skaper lett rykke mig bort.
