Jób 32
1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
quei tre uomini cessarono di rispondere a Giobbe, perchè egli si riteneva giusto.
2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
Allora si accese lo sdegno di Eliu, figlio di Barachele il Buzita, della tribù di Ram. Si accese di sdegno contro Giobbe, perché pretendeva d'aver ragione di fronte a Dio;
3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
si accese di sdegno anche contro i suoi tre amici, perché non avevano trovato di che rispondere, sebbene avessero dichiarato Giobbe colpevole.
4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
Però Eliu aveva aspettato, mentre essi parlavano con Giobbe, perché erano più vecchi di lui in età.
5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
Quando dunque vide che sulla bocca di questi tre uomini non vi era più alcuna risposta, Eliu si accese di sdegno.
6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
Giovane io sono di anni e voi siete gia canuti; per questo ho esitato per rispetto a manifestare a voi il mio sapere. Presa dunque la parola, Eliu, figlio di Barachele il Buzita, disse:
7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
Pensavo: Parlerà l'età e i canuti insegneranno la sapienza.
8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
Ma certo essa è un soffio nell'uomo; l'ispirazione dell'Onnipotente lo fa intelligente.
9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
Non sono i molti anni a dar la sapienza, né sempre i vecchi distinguono ciò che è giusto.
10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
Per questo io oso dire: Ascoltatemi; anch'io esporrò il mio sapere.
11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
Ecco, ho atteso le vostre parole, ho teso l'orecchio ai vostri argomenti. Finché andavate in cerca di argomenti
12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
su di voi fissai l'attenzione. Ma ecco, nessuno ha potuto convincere Giobbe, nessuno tra di voi risponde ai suoi detti.
13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
Non dite: Noi abbiamo trovato la sapienza, ma lo confuti Dio, non l'uomo!
14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
Egli non mi ha rivolto parole, e io non gli risponderò con le vostre parole.
15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
Sono vinti, non rispondono più, mancano loro le parole.
16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
Ho atteso, ma poiché non parlano più, poiché stanno lì senza risposta,
17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
voglio anch'io dire la mia parte, anch'io esporrò il mio parere;
18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
mi sento infatti pieno di parole, mi preme lo spirito che è dentro di me.
19 Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
Ecco, dentro di me c'è come vino senza sfogo, come vino che squarcia gli otri nuovi.
20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
Parlerò e mi sfogherò, aprirò le labbra e risponderò.
21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
Non guarderò in faccia ad alcuno, non adulerò nessuno,
22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
perché io non so adulare: altrimenti il mio creatore in breve mi eliminerebbe.
