Jób 32
1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
Da höreten die drei Männer auf, Hiob zu antworten, weil er sich für gerecht hielt.
2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
Aber Elihu, der Sohn Baracheels, von Bus, des Geschlechts Ram, ward zornig über Hiob, daß er seine Seele gerechter hielt denn Gott.
3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
Auch ward er zornig über seine drei Freunde, daß sie keine Antwort fanden und doch Hiob verdammeten.
4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
Denn Elihu hatte geharret, bis daß sie mit Hiob geredet hatten, weil sie älter waren denn er.
5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
Darum, da er sah, daß keine Antwort war im Munde der drei Männer, ward er zornig.
6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
Und so antwortete Elihu, der Sohn Baracheels, von Bus, und sprach: Ich bin jung, ihr aber seid alt; darum hab ich mich gescheuet und gefürchtet, meine Kunst an euch zu beweisen.
7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
Ich dachte: Laß die Jahre reden, und die Menge des Alters laß Weisheit beweisen.
8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
Aber der Geist ist in den Leuten, und der Odem des Allmächtigen macht sie verständig.
9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
Die Großen sind nicht die Weisesten, und die Alten verstehen nicht das Recht.
10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
Darum will ich auch reden; höre mir zu! Ich will meine Kunst auch sehen lassen.
11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
Siehe, ich habe geharret, daß ihr geredet habt; ich habe aufgemerkt auf euren Verstand, bis ihr träfet die rechte Rede,
12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
und habe achtgehabt auf euch; aber siehe, da ist keiner unter euch, der Hiob strafe oder seiner Rede antworte.
13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
Ihr werdet vielleicht sagen: Wir haben die Weisheit getroffen, daß Gott ihn verstoßen hat, und sonst niemand.
14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
Die Rede tut mir nicht genug; ich will ihm nicht so nach eurer Rede antworten.
15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
Ach! sie sind verzagt, können nicht mehr antworten, sie können nicht mehr reden.
16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
Weil ich denn geharret habe, und sie konnten nicht reden (denn sie stehen still und antworten nicht mehr),
17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
will doch ich mein Teil antworten und will meine Kunst beweisen.
18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
Denn ich bin der Rede so voll, daß mich der Odem in meinem Bauche ängstet.
19 Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
Siehe, mein Bauch ist wie der Most, der zugestopfet ist, der die neuen Fässer zerreißet.
20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
Ich muß reden, daß ich Odem hole; ich muß meine Lippen auftun und antworten.
21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
Ich will niemandes Person ansehen und will keinen Menschen rühmen.
22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
Denn ich weiß nicht, wo ich's täte, ob mich mein Schöpfer über ein kleines hinnehmen würde.
