Jób 32
1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
Kun nuo kolme miestä eivät enää vastanneet Jobille, koska hän oli omissa silmissään vanhurskas,
2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
vihastui buusilainen Elihu, Baarakelin poika, joka oli Raamin sukua; Jobiin hän vihastui, koska tämä piti itseään Jumalaa vanhurskaampana,
3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
ja tämän kolmeen ystävään hän vihastui, koska he eivät keksineet vastausta, jolla olisivat osoittaneet Jobin olevan väärässä.
4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
Elihu oli odottanut vuoroa puhuakseen Jobille, koska toiset olivat iältään häntä vanhemmat.
5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
Mutta kun Elihu näki, ettei noilla kolmella miehellä enää ollut sanaa suussa vastaukseksi, vihastui hän.
6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
Niin buusilainen Elihu, Baarakelin poika, lausui ja sanoi: "Nuori minä olen iältäni, ja te olette vanhat; sentähden minä arkailin ja pelkäsin ilmoittaa tietoani teille.
7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
Minä ajattelin: 'Puhukoon ikä, ja vuosien paljous julistakoon viisautta'.
8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
Mutta onhan ihmisissä henki, ja Kaikkivaltiaan henkäys antaa heille ymmärrystä.
9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
Eivät iäkkäät ole viisaimmat, eivätkä vanhukset yksin ymmärrä, mikä on oikein.
10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
Sentähden minä sanon: Kuule minua; minäkin ilmoitan, mitä tiedän.
11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
Katso, minä olen odottanut, mitä teillä olisi sanomista, olen kuunnellut teidän taitavia puheitanne, kunnes olisitte löytäneet osuvat sanat.
12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
Niin, minä tarkkasin teitä; mutta katso, ei kukaan ole Jobin sanoja kumonnut, ei kukaan teistä voinut vastata hänen puheisiinsa.
13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
Älkää sanoko: 'Meitä vastassa on ilmetty viisaus, vain Jumala voi hänet torjua, ei ihminen'.
14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
Minua vastaan hän ei ole todisteita tuonut, enkä käy hänelle vastaamaan teidän puheillanne.
15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
He ovat kauhistuneet, eivät enää vastaa; sanat puuttuvat heiltä.
16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
Odottaisinko minä, kun he eivät puhu, kun he siinä seisovat enää vastaamatta?
17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
Vastaanpa minäkin osaltani, minäkin ilmoitan, mitä tiedän.
18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
Sillä minä olen sanoja täynnä, henki rinnassani ahdistaa minua.
19 Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
Katso, minun rintani on kuin viini, jolle ei reikää avata, se on pakahtumaisillaan niinkuin nuorella viinillä täytetyt leilit.
20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
Tahdon puhua, saadakseni helpotusta, avata huuleni ja vastata.
21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
En pidä kenenkään puolta enkä ketään ihmistä imartele.
22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
Sillä en osaa imarrella; silloin Luojani ottaisi minut kohta pois."
