Jób 32
1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
So these three men ceased to answer Job, because he was righteous in his own eyes.
2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
Then was kindled the wrath of Elihu the son of Barachel the Buzite, of the family of Ram: against Job was his wrath kindled, because he justified himself rather than God.
3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
Also against his three friends was his wrath kindled, because they had found no answer, and yet had condemned Job.
4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
Now Elihu had waited to speak unto Job, because they were elder than he.
5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
And when Elihu saw that there was no answer in the mouth of these three men, his wrath was kindled.
6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
And Elihu the son of Barachel the Buzite answered and said, I am young, and ye are very old; wherefore I held back, and durst not shew you mine opinion.
7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
I said, Days should speak, and multitude of years should teach wisdom.
8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
But there is a spirit in man, and the breath of the Almighty giveth them understanding.
9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
It is not the great that are wise, nor the aged that understand judgment.
10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
Therefore I said, Hearken to me; I also will shew mine opinion.
11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
Behold, I waited for your words, I listened for your reasons, whilst ye searched out what to say.
12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
Yea, I attended unto you, and, behold, there was none that convinced Job, or that answered his words, among you.
13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
Beware lest ye say, We have found wisdom; God may vanquish him, not man:
14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
For he hath not directed his words against me; neither will I answer him with your speeches.
15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
They are amazed, they answer no more: they have not a word to say.
16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
And shall I wait, because they speak not, because they stand still, and answer no more?
17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
I also will answer my part, I also will shew mine opinion.
18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
For I am full of words; the spirit within me constraineth me.
19 Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
Behold, my belly is as wine which hath no vent; like new bottles it is ready to burst.
20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
I will speak, that I may be refreshed; I will open my lips and answer.
21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
Let me not, I pray you, respect any man’s person; neither will I give flattering titles unto any man.
22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
For I know not to give flattering titles; [else] would my Maker soon take me away.
