Jób 32
1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
And these three men ceased to answer Job, because he was righteous in his own eyes.
2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
Then was kindled the anger of Elihu the son of Barachel, the Buzite, of the family of Ram: against Job was his anger kindled, because he justified himself rather than God;
3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
and against his three friends was his anger kindled, because they found no answer, and [yet] condemned Job.
4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
But Elihu had waited till Job had finished speaking, because they were older than he.
5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
And Elihu saw that there was no answer in the mouth of the three men, and his anger was kindled.
6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
And Elihu the son of Barachel the Buzite answered and said, I am young, and ye are aged; wherefore I was timid, and feared to shew you what I know.
7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
I said, Let days speak, and multitude of years teach wisdom.
8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
But there is a spirit which is in man; and the breath of the Almighty giveth them understanding.
9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
It is not the great that are wise; neither do the aged understand judgment.
10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
Therefore I say, Hearken to me; I also will shew what I know.
11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
Lo, I waited for your words; I gave ear to your reasonings, until ye searched out what to say.
12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
Yea, I gave you mine attention, and behold, there was none of you that confuted Job, that answered his words;
13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
That ye may not say, We have found out wisdom; God will make him yield, not man.
14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
Now he hath not directed [his] words against me; and I will not answer him with your speeches. ...
15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
They were amazed, they answered no more; words failed them.
16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
And I waited, for they spoke not, but stood still, and answered no more; —
17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
I will answer, I also in my turn, I also will shew what I know:
18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
For I am full of matter, the spirit within me constraineth me.
19 Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
Behold, my belly is as wine which hath no vent; like new flasks, it is ready to burst.
20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
I will speak, that I may find relief; I will open my lips and answer.
21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
Let me not, I pray you, accept any man's person; neither will I give flattery to man.
22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
For I know not how to flatter; my Maker would soon take me away.
