Jób 32
1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
So these three men stopped answering Job, because he was righteous in his own eyes.
2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
This kindled the anger of Elihu son of Barachel the Buzite, of the family of Ram. He burned with anger against Job for justifying himself rather than God,
3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
and he burned with anger against Job’s three friends because they had failed to refute Job, and yet had condemned him.
4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
Now Elihu had waited to speak to Job because the others were older than he.
5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
But when he saw that the three men had no further reply, his anger was kindled.
6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
So Elihu son of Barachel the Buzite declared: “I am young in years, while you are old; that is why I was timid and afraid to tell you what I know.
7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
I thought that age should speak, and many years should teach wisdom.
8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
But there is a spirit in a man, the breath of the Almighty, that gives him understanding.
9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
It is not only the old who are wise, or the elderly who understand justice.
10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
Therefore I say, ‘Listen to me; I too will declare what I know.’
11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
Indeed, I waited while you spoke; I listened to your reasoning; as you searched for words,
12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
I paid you full attention. But no one proved Job wrong; not one of you rebutted his arguments.
13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
So do not claim, ‘We have found wisdom; let God, not man, refute him.’
14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
But Job has not directed his words against me, and I will not answer him with your arguments.
15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
Job’s friends are dismayed, with no more to say; words have escaped them.
16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
Must I wait, now that they are silent, now that they stand and no longer reply?
17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
I too will answer; yes, I will declare what I know.
18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
For I am full of words, and my spirit within me compels me.
19 Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
Behold, my belly is like unvented wine; it is about to burst like a new wineskin.
20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
I must speak and find relief; I must open my lips and respond.
21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
I will be partial to no one, nor will I flatter any man.
22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
For I do not know how to flatter, or my Maker would remove me in an instant.
