Jób 32
1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
Da lode disse tre Mænd af at svare Job, efterdi han var retfærdig i sine egne Øjne.
2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
Men Vreden optændtes hos Elihu, Busiten, Barakels Søn, af Rams Slægt, hans Vrede optændtes imod Job, fordi han vilde holde sin Sjæl retfærdig over for Gud.
3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
Hans Vrede optændtes ogsaa imod hans tre Venner, fordi de ikke fandt paa noget Svar og alligevel holdt Job for ugudelig.
4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
Men Elihu havde biet efter, at Job skulde ende sine Ord; thi hine vare ældre af Aar end han.
5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
Der Elihu saa, at der var intet Svar i de tre Mænds Mund, da optændtes hans Vrede.
6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
Saa svarede Elihu, Busiten, Barakels Søn, og sagde: Jeg er ung af Aar, men I ere bedagede Mænd; derfor undsaa jeg mig og frygtede for at kundgøre eder min Kundskab.
7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
Jeg sagde: Lad Dagene tale, og Aars Mangfoldighed kundgøre Visdom!
8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
Sandelig, det er Aanden i Mennesket og den Almægtiges Aande, som gør ham forstandig.
9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
De alderstegne ere ikke altid vise, ej heller forstaa de gamle altid Retten.
10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
Derfor siger jeg: Hør paa mig; ogsaa jeg vil kundgøre min Kundskab.
11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
Se, jeg biede efter eders Ord, jeg vendte mine Øren til eders forstandige Tale, indtil I kunde faa udgrundet, hvad I vilde tale.
12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
Og jeg har agtet nøje paa eder, men se, der var ingen af eder, som gendrev Job, og som kunde svare paa hans Tale,
13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
at I ikke skulde sige: Vi have fundet Visdom; Gud, men ikke et Menneske, kan fælde ham.
14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
Men imod mig har han ikke stillet sin Tale, og med eders Ord vil jeg ikke give ham Svar.
15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
De ere blevne forskrækkede, de kunne ikke svare mere, borte ere Ordene for dem.
16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
Og jeg biede, thi de talte ikke; ja, de stode der, de svarede ikke mere.
17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
Nu vil jeg ogsaa svare for min Del, ogsaa jeg vil kundgøre min Kundskab.
18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
Thi jeg er fuld af Taler; Aanden i mit Indre trænger paa.
19 Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
Se, mit Indre er som Vin, for hvilken der ikke er aabnet, det maa sprænges som nye Læderflasker.
20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
Jeg maa tale, at jeg kan faa Luft, jeg maa oplade mine Læber og svare.
21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
Ikke vil jeg anse nogens Person, og jeg vil ikke smigre for noget Menneske;
22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
thi jeg forstaar ikke at smigre; lettelig vilde min Skaber rive mig bort.
