Jób 32
1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
И така, тия трима човека престанаха да отговарят на Иова, защото беше праведен пред своите си очи.
2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
Тогава пламна гневът на вузеца Елиу, син на Варахиила, от Арамовото семейство. Гневът му пламна против Иова, защото оправдаваше себе си наместо Бога
3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
тоже против тримата му приятели пламна гневът му, защото бяха осъдили Иова без да му намерят отговор.
4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
А Елиу беше чакал да говори на Иова, защото другите бяха по-стари от него.
5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
Но когато Елиу видя, че нямаше отговор в устата на тия трима мъже, гневът му пламна.
6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
Тогава вузецът Елиу, син на Варахиила, в отговор рече: - Аз съм млад, а вие много стари; Затова се посвених, и не смеех да ви явя моето мнение.
7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
Аз рекох: Дните нека говорят, И многото години нека учат мъдрост.
8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
Но има дух в човека; Вдъхновението на Всемогъщия го вразумява.
9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
Не че човеците са велики, за това ще са и мъдри, Нито че са стари, за това ще разбират правосъдието.
10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
Прочее, казвам: Слушайте мене; Нека явя и аз мнението си.
11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
Ето, чаках докато вие говорехте, Слушах разсъжденията ви, Когато търсехте какво да кажете;
12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
Внимателно ви слушах, И ето, ни един от вас не убеди Иова, Нито отговори на думите му;
13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
За да не речете: Ние намерихме мъдрост. Бог ще го свали, а не човек.
14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
Понеже той не е отправил думите си против мене, То и аз няма да му отговоря според вашите речи.
15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
Те се смайват, не отговарят вече, Не намират ни дума да кажат.
16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
А да чакам ли аз понеже те не говорят, - Понеже стоят и не отговарят вече?
17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
Нека отговоря и аз от моя страна, Нека явя и аз мнението си.
18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
Защото съм пълен с думи; Духът в мене дълбоко ме притиска.
19 Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
Ето коремът ми е като вино неотворено, Близо е да се разпукне като нови мехове.
20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
Ще проговоря, за да ми стане по-леко; Ще отворя устните си и ще отговоря.
21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
Далеч от мене да гледам на лице, Или да полаская човека.
22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
Защото не зная да лаская; Иначе Създателят ми би ме отмахнал веднага.
