Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
Hice un pacto con mis ojos. ¿Cómo podría entonces fijar mi mirada en una doncella?
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
¿Cuál sería la recompensa de ʼEloah desde arriba o la herencia de ʼEL-Shadday desde las alturas?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
¿No es la calamidad para el perverso, y el desastre para los que obran iniquidad?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
¿No observa Él mis caminos y cuenta todos mis pasos?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
Si anduve con vanidad y mi pie se apresuró al engaño,
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
sea yo pesado en balanza justa, y conozca ʼEloah a mi integridad.
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
Si mi paso se apartó del camino, mi corazón se fue tras mis ojos o si alguna mancha se pegó a mis manos,
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
siembre yo y coma otro. Sea arrancada mi cosecha.
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
Si mi corazón fue seducido por una mujer y aceché a la puerta de mi prójimo,
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
muela mi esposa para otro y sobre ella se encorven otros.
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
Porque eso sería una lujuriosa perversidad y una iniquidad castigada por los jueces,
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
un fuego que consume hasta el Abadón, que arrancaría toda mi hacienda.
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Si menosprecié el derecho de mi esclavo o de mi esclava, cuando ellos tenían una queja contra mí,
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
¿qué haré cuando ʼEL me levante? ¿Qué le responderé cuando me llame a cuentas?
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
El que me formó en el vientre, ¿no lo formó también a él? ¿No nos formó el mismo en la matriz?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
Si estorbé el anhelo de los pobres o hice desfallecer los ojos de la viuda,
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
o comí mi bocado a solas y el huérfano no comió de él,
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
aunque desde mi juventud creció conmigo como con un padre y lo guié desde el seno materno,
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
si vi a algún vagabundo sin ropas o algún menesteroso sin algo con lo cual cubrirse,
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
y sus órganos internos no me bendijeron al calentarse con el vellón de mis ovejas,
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
si alcé mi mano contra el huérfano cuando me vi apoyado en la puerta,
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
despréndase mi brazo del hombro y descoyúntese mi brazo de su hueso.
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
Porque temo el castigo de ʼEL, pues ante su majestad nada puedo hacer.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
Si fijé mi confianza en el oro y al metal precioso dije: Tú eres mi esperanza,
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
si me complací por mis grandes riquezas y porque mi mano ganó mucho,
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
si miré al sol resplandeciente o a la luna que se desplazaba en su esplendor,
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
si mi corazón fue seducido en secreto y mi boca les envió un beso con la mano,
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
también sería iniquidad digna de castigo, por negar al ʼEL que está en lo alto.
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
¿Me alegré de la ruina del que me aborrecía o salté de júbilo porque el mal cayó sobre él?
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
¡No! Nunca dejé que mi boca pecara, ni al maldecir al enemigo, ni al hacer una imprecación para que muriera.
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
Decían los esclavos de mi casa: ¿Quién no se sació con su carne?
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
El forastero no pasaba la noche en la calle. Yo abría mis puertas al viajero.
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
Si encubrí mis transgresiones como Adán y oculté la iniquidad en mi seno
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
por temor a la muchedumbre, o porque el desprecio de la gente me intimidó y no salí a la puerta.
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
¡Ojalá me escuchara! ¡Ciertamente aquí está mi firma! ¡Que ʼEL-Shadday me responda!
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
Ciertamente lo llevaría sobre mi hombro y me lo ataría a la cabeza como una corona.
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
Le rendiría cuenta de todos mis pasos, y como a un príncipe me acercaría ante Él.
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
Si mi tierra clama contra mí y lloran sus surcos junto a ella,
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
si comí su fruto sin pagar o afligí a sus labradores,
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
crezcan abrojos en lugar de trigo y cizaña en vez de cebada. Aquí terminan las palabras de Job.
