Jób 31

1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

“Hice un pacto con mis ojos; ¿cómo debería entonces mirar con lujuria a una mujer joven?

2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

Porque lo que es la porción de Dios en lo alto, y la herencia del Todopoderoso en las alturas?

3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?

¿No es una calamidad para los injustos, y el desastre a los obreros de la iniquidad?

4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

No ve mis caminos, y contar todos mis pasos?

5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

“Si he andado con falsedad, y mi pie se ha apresurado a engañar

6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

(que me pesen en una balanza uniforme, para que Dios conozca mi integridad);

7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

si mi paso se ha desviado del camino, si mi corazón caminara tras mis ojos, si alguna mancha se ha pegado a mis manos,

8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

entonces déjame sembrar, y que otro coma. Sí, que el producto de mi campo sea desarraigado.

9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

“Si mi corazón ha sido seducido por una mujer, y he esperado en la puerta de mi vecino,

10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

que muela para otro mi mujer, y otros se encorven sobre ella.

11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.

Porque eso sería un crimen atroz. Sí, sería una iniquidad ser castigado por los jueces,

12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)

porque es un fuego que consume hasta la destrucción, y que me arrancaría de raíz todo mi aumento.

13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

“Si he despreciado la causa de mi siervo o de mi sirvienta, cuando contendían conmigo,

14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

¿Qué haré entonces cuando Dios se levante? Cuando me visite, ¿qué le responderé?

15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

¿Acaso no lo hizo el que me hizo en el vientre? ¿No se nos formó en el vientre materno?

16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

“Si he retenido a los pobres de su deseo, o han hecho fallar los ojos de la viuda,

17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

o haber comido mi bocado solo, y el huérfano no ha comido de ella

18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!

(no, desde mi juventud creció conmigo como con un padre, La he guiado desde el vientre de mi madre);

19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

si he visto a alguno perecer por falta de ropa, o que los necesitados no tenían cobertura;

20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

si su corazón no me ha bendecido, si no se ha calentado con el vellón de mi oveja;

21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

si he levantado mi mano contra los huérfanos, porque vi mi ayuda en la puerta;

22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

entonces dejé caer mi hombro desde el omóplato, y que mi brazo se rompa desde el hueso.

23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!

Porque la calamidad de Dios es un terror para mí. Por su majestad, no puedo hacer nada.

24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

“Si he hecho del oro mi esperanza, y han dicho al oro fino: “Tú eres mi confianza”.

25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

Si me he alegrado porque mi riqueza era grande, y porque mi mano se había vuelto mucho;

26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

si he visto el sol cuando brillaba, o la luna moviéndose con esplendor,

27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

y mi corazón ha sido seducido en secreto, y mi mano lanzó un beso de mi boca;

28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

esto también sería una iniquidad que sería castigada por los jueces, porque habría negado al Dios que está arriba.

29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

“Si me he alegrado de la destrucción del que me odiaba, o me levanté cuando el mal lo encontró

30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)

(Ciertamente no he permitido que mi boca peque pidiendo su vida con una maldición);

31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?

si los hombres de mi tienda no han dicho, ¿Quién puede encontrar a alguien que no se haya saciado con su carne?

32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

(el extranjero no ha acampado en la calle, pero he abierto mis puertas al viajero);

33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:

si como Adán he cubierto mis transgresiones, ocultando mi iniquidad en mi corazón,

34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!

porque temía a la gran multitud, y el desprecio de las familias me aterrorizó, así que guardé silencio, y no salí de la puerta...

35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

¡ojalá tuviera uno que me escuchara! ¡He aquí mi firma! ¡Que el Todopoderoso me responda! ¡Que el acusador escriba mi acusación!

36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

Seguramente lo llevaría al hombro, y lo ataría a mí como una corona.

37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

Yo le declararía el número de mis pasos. Me acercaría a él como un príncipe.

38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

Si mi tierra grita contra mí, y sus surcos lloran juntos;

39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

si he comido sus frutos sin dinero, o han hecho que sus propietarios pierdan la vida,

40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.

deja que los cardoscrezcan en lugar del trigo, y stinkweed en lugar de cebada”. Las palabras de Job han terminado.