Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
“Había ya hecho pacto con mis ojos de no mirar a doncella.
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
¿Cuál es, pues, mi porción desde arriba de parte de Dios, y la herencia que desde lo alto me da el Todopoderoso?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
¿No es la perdición para el malvado, y la calamidad para los que obran la iniquidad?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
¿No observa El mis caminos y cuenta todos mis pasos?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
Si yo he seguido la mentira, y mi pie ha corrido tras el fraude,
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
¡péseme Dios en justa balanza y reconozca mi inocencia!
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
Si mis pasos se desviaron del camino, si mi corazón se fue tras mis ojos, y si se ha pegado algo a mis manos,
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
¡siembre yo, y coma otro, y sea desarraigado mi linaje!
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
Si mi corazón se ha dejado seducir por una mujer, y si anduve acechando a la puerta de mi prójimo,
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
¡muela para otro mi mujer, y encórvense ajenos sobre ella!
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
Porque esto es cosa nefanda, un crimen que han de juzgar los jueces;
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
un fuego que devora hasta la ruina y destruiría todos mis bienes.
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Si yo he despreciado el derecho de mi siervo, o de mi sierva en su litigio conmigo,
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
¿qué podría hacer yo al levantarse el mismo Dios? Cuando Él viniera a juzgar ¿qué respondería yo?
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
El que me hizo en el seno materno, ¿no le hizo también a él? ¿No nos formó uno mismo en la matriz?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
Si he negado al pobre lo que pedía, si he hecho desfallecer los ojos de la viuda;
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
si he comido solo mi bocado, sin que comiese de él el huérfano
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
—desde mi juventud era padre para este, y desde el seno materno he protegido a aquella—
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
si no hice caso del que iba a perecer por falta de vestido, o del pobre que estaba desnudo,
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
(y lo dejé) sin que me bendijeran sus carnes al calentarse con el vellón de mis ovejas;
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
si alcé mi mano contra el huérfano, por verme apoyado por los jueces,
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
¡despréndase mi hombro de la espalda, y mi brazo sea arrancado del húmero!
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
Por cuanto temía el castigo de Dios, no he podido resistir a su majestad.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
Si he puesto en el oro mi confianza, y al oro he dicho: «Mi seguridad eres tú»;
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
si tuve gozo por mi grande hacienda, y por haber juntado mucho mi mano;
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
si al ver el resplandor del sol, y la brillante carrera de la luna,
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
fue seducido en secreto mi corazón, y mi mano les mandó un beso de mi boca,
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
también esto sería una maldad, una falta criminal, pues habría negado a Dios en lo alto.
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
Si me holgué de la ruina del que me odiaba, y me gocé cuando le sobrevino el mal;
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
aunque no presté al pecado mi lengua, pidiendo con maldición su muerte;
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
si no decían las gentes de mi casa: «¿Quién de su alimento no se ha saciado?»
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
pues jamás el forastero se quedó de noche al descubierto, porque yo abría mis puertas al pasajero;
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
si encubrí, como Adán, mi pecado, y oculté en mi seno mi iniquidad,
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
temiendo a la gran muchedumbre y el desprecio de los parientes, quedando callado y sin salir de mi casa...
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
¡Oh si hubiese quien me escuchase! He aquí mi firma. ¡Respóndame el Todopoderoso! ¡Que escriba también mi adversario su libelo de acusación!
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
Yo lo llevaría sobre mi hombro, me lo ceñiría como diadema.
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
(A mi juez) le daré cuenta de todos mis pasos; como a un príncipe me presentaré a él.
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
Si contra mi clama mi tierra, y a una lloran sus surcos,
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
por haber yo comido sus frutos sin pagar y afligido a sus cultivadores,
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
¡názcanme abrojos en vez de trigo, y cizaña en vez de cebada!” Fin de las palabras de Job.
