Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
Sklenil sem zavezo s svojimi očmi. Zakaj naj bi potem mislil na devico?
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
Kajti kakšen delež od Boga je od zgoraj? In kakšna dediščina od Vsemogočnega od zgoraj?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
Mar ni uničenje za zlobne? In posebna kazen za delavce krivičnosti?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Mar on ne vidi mojih poti in šteje vse moje korake?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
Če sem hodil z ničnostjo ali če je moje stopalo hitelo k prevari,
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
naj bom stehtan na pravilni tehtnici, da Bog lahko spozna mojo neokrnjenost.
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
Če se je moj korak obrnil iz poti in je moje srce hodilo za mojimi očmi in če se je kakršenkoli madež prilepil na moje roke,
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
potem naj jaz sejem in naj drug jé. Da, naj bo moje potomstvo izkoreninjeno.
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
Če je bilo moje srce zavedeno z žensko, ali če sem prežal pri vratih svojega soseda,
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
potem naj moja žena melje drugemu in naj se drugi sklanjajo nadnjo.
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
Kajti to je grozoten zločin. Da, to je krivičnost, ki naj se kaznuje s sodniki.
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
Kajti to je ogenj, ki použiva v uničenje in bi izkoreninil ves moj donos.
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Če sem preziral zadevo svojega sluga ali svoje dekle, ko so se pričkali z menoj,
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
kaj bom potem storil, ko se dvigne Bog? In ko on obiskuje, kaj naj mu odgovorim?
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Mar ni on, ki me je naredil v maternici, naredil njega? Ali naju ni eden oblikoval v maternici?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
Če sem uboge zadržal pred njihovo željo, ali očem vdove storil, da opešajo,
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
ali sem sam pojedel svoj grižljaj in osiroteli ni jedel od njega
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
(kajti od moje mladosti je bil vzgajan z menoj kakor z očetom in usmerjal sem jo od maternice svoje matere),
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
če sem gledal kogarkoli giniti zaradi pomanjkanja obleke ali kateregakoli revnega brez pokrivala,
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
če me njegova ledja niso blagoslovila in če ni bil ogret z runom moje ovce;
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
če sem povzdignil svojo roko zoper osirotelega, ko sem videl svojo pomoč v velikih vratih,
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
potem naj moj laket pade od moje lopatice in moj laket [naj] bo odlomljen od kosti.
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
Kajti uničenje od Boga mi je bilo strahota in zaradi razloga njegovega visočanstva ne bi mogel zdržati.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
Če sem zlato naredil za svoje upanje ali sem čistemu zlatu rekel: › Ti si moje zaupanje, ‹
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
če sem se veselil, ker je bilo moje premoženje veliko in ker je moja roka veliko pridobila,
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
če sem pogledal sonce, ko je sijalo ali luno hoditi v sijaju
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
in je bilo moje srce skrivno premamljeno, oziroma so moja usta poljubila mojo roko?
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
Tudi to bi bila krivičnost, da bi bil kaznovan od sodnika, kajti jaz bi zanikal Boga, ki je zgoraj.
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
Če sem se veselil ob uničenju tistega, ki me je sovražil ali sem se povzdignil, ko ga je našlo zlo,
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
niti svojim ustom nisem dopustil, da grešijo z želenjem prekletstva njegovi duši.
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
Če možje mojega šotora niso rekli: ›Oh, da bi imeli njegovo meso! Ne moremo biti zadovoljni.‹
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
Tujec ni prenočeval na ulici, temveč sem svoja vrata odprl popotniku.
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
Če sem svoje prestopke pokril kakor Adam, s skrivanjem svoje krivičnosti v svojem naročju,
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
ali sem se bal velike množice, ali me straši zaničevanje družin, da sem molčal in nisem šel izpred vrat?
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
Oh, da bi me nekdo poslušal! Glej, moja želja je, da bi mi Vsemogočni odgovoril in da bi moj nasprotnik napisal knjigo.
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
Zagotovo bi to vzel na svojo ramo in si to privezal kot krono.
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
Prikazal bi mu število mojih korakov. Kakor princ bi šel blizu k njemu.
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
Če moja dežela joka zoper mene ali da se njene brazde podobno pritožujejo,
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
če sem brez denarja pojedel njene sadove ali sem njenim lastnikom povzročil, da izgubijo svoje življenje,
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
naj osat raste namesto pšenice in smrdljiv plevel namesto ječmena.« Jobove besede so končane.
