Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
pepigi foedus cum oculis meis ut ne cogitarem quidem de virgine
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
quam enim partem haberet Deus in me desuper et hereditatem Omnipotens de excelsis
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
numquid non perditio est iniquo et alienatio operantibus iniustitiam
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
nonne ipse considerat vias meas et cunctos gressus meos dinumerat
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
si ambulavi in vanitate et festinavit in dolo pes meus
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
adpendat me in statera iusta et sciat Deus simplicitatem meam
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
si declinavit gressus meus de via et si secutum est oculos meos cor meum et in manibus meis adhesit macula
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
seram et alius comedat et progenies mea eradicetur
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
si deceptum est cor meum super mulierem et si ad ostium amici mei insidiatus sum
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
scortum sit alteri uxor mea et super illam incurventur alii
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
hoc enim nefas est et iniquitas maxima
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
ignis est usque ad perditionem devorans et omnia eradicans genimina
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
si contempsi subire iudicium cum servo meo et ancillae meae cum disceptarent adversum me
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
quid enim faciam cum surrexerit ad iudicandum Deus et cum quaesierit quid respondebo illi
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
numquid non in utero fecit me qui et illum operatus est et formavit in vulva unus
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
si negavi quod volebant pauperibus et oculos viduae expectare feci
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
si comedi buccellam meam solus et non comedit pupillus ex ea
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
quia ab infantia mea crevit mecum miseratio et de utero matris meae egressa est mecum
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
si despexi pereuntem eo quod non habuerit indumentum et absque operimento pauperem
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
si non benedixerunt mihi latera eius et de velleribus ovium mearum calefactus est
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
si levavi super pupillum manum meam etiam cum viderem me in porta superiorem
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
umerus meus a iunctura sua cadat et brachium meum cum suis ossibus confringatur
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
semper enim quasi tumentes super me fluctus timui Deum et pondus eius ferre non potui
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
si putavi aurum robur meum et obrizae dixi fiducia mea
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
si laetatus sum super multis divitiis meis et quia plurima repperit manus mea
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
si vidi solem cum fulgeret et lunam incedentem clare
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
et lactatum est in abscondito cor meum et osculatus sum manum meam ore meo
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
quae est iniquitas maxima et negatio contra Deum altissimum
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
si gavisus sum ad ruinam eius qui me oderat et exultavi quod invenisset eum malum
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
non enim dedi ad peccandum guttur meum ut expeterem maledicens animam eius
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
si non dixerunt viri tabernaculi mei quis det de carnibus eius ut saturemur
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
foris non mansit peregrinus ostium meum viatori patuit
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
si abscondi quasi homo peccatum meum et celavi in sinu meo iniquitatem meam
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
si expavi ad multitudinem nimiam et despectio propinquorum terruit me et non magis tacui nec egressus sum ostium
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
quis mihi tribuat auditorem ut desiderium meum Omnipotens audiat et librum scribat ipse qui iudicat
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
ut in umero meo portem illum et circumdem illum quasi coronam mihi
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
per singulos gradus meos pronuntiabo illum et quasi principi offeram eum
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
si adversum me terra mea clamat et cum ipsa sulci eius deflent
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
si fructus eius comedi absque pecunia et animam agricolarum eius adflixi
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
pro frumento oriatur mihi tribulus et pro hordeo spina finita sunt verba Iob
