Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
[Pepigi fœdus cum oculis meis, ut ne cogitarem quidem de virgine.
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
Quam enim partem haberet in me Deus desuper, et hæreditatem Omnipotens de excelsis?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
Numquid non perditio est iniquo, et alienatio operantibus injustitiam?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Nonne ipse considerat vias meas, et cunctos gressus meos dinumerat?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
Si ambulavi in vanitate, et festinavit in dolo pes meus,
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
appendat me in statera justa, et sciat Deus simplicitatem meam.
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
Si declinavit gressus meus de via, et si secutum est oculos meos cor meum, et si manibus meis adhæsit macula,
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
seram, et alius comedat, et progenies mea eradicetur.
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
Si deceptum est cor meum super muliere, et si ad ostium amici mei insidiatus sum,
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
scortum alterius sit uxor mea, et super illam incurventur alii.
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
Hoc enim nefas est, et iniquitas maxima.
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
Ignis est usque ad perditionem devorans, et omnia eradicans genimina.
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Si contempsi subire judicium cum servo meo et ancilla mea, cum disceptarent adversum me:
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
quid enim faciam cum surrexerit ad judicandum Deus? et cum quæsierit, quid respondebo illi?
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Numquid non in utero fecit me, qui et illum operatus est, et formavit me in vulva unus?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
Si negavi quod volebant pauperibus, et oculos viduæ expectare feci;
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
si comedi buccellam meam solus, et non comedit pupillus ex ea
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
(quia ab infantia mea crevit mecum miseratio, et de utero matris meæ egressa est mecum);
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
si despexi pereuntem, eo quod non habuerit indumentum, et absque operimento pauperem;
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
si non benedixerunt mihi latera ejus, et de velleribus ovium mearum calefactus est;
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
si levavi super pupillum manum meam, etiam cum viderem me in porta superiorem:
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
humerus meus a junctura sua cadat, et brachium meum cum suis ossibus confringatur.
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
Semper enim quasi tumentes super me fluctus timui Deum, et pondus ejus ferre non potui.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
Si putavi aurum robur meum, et obrizo dixi: Fiducia mea;
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
si lætatus sum super multis divitiis meis, et quia plurima reperit manus mea;
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
si vidi solem cum fulgeret, et lunam incedentem clare,
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
et lætatum est in abscondito cor meum, et osculatus sum manum meam ore meo:
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
quæ est iniquitas maxima, et negatio contra Deum altissimum.
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
Si gavisus sum ad ruinam ejus qui me oderat, et exsultavi quod invenisset eum malum:
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
non enim dedi ad peccandum guttur meum, ut expeterem maledicens animam ejus.
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
Si non dixerunt viri tabernaculi mei: Quis det de carnibus ejus, ut saturemur?
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
foris non mansit peregrinus: ostium meum viatori patuit.
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
Si abscondi quasi homo peccatum meum, et celavi in sinu meo iniquitatem meam;
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
si expavi ad multitudinem nimiam, et despectio propinquorum terruit me: et non magis tacui, nec egressus sum ostium.
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
Quis mihi tribuat auditorem, ut desiderium meum audiat Omnipotens, et librum scribat ipse qui judicat,
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
ut in humero meo portem illum, et circumdem illum quasi coronam mihi?
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
Per singulos gradus meos pronuntiabo illum, et quasi principi offeram eum.
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
Si adversum me terra mea clamat, et cum ipsa sulci ejus deflent:
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
si fructus ejus comedi absque pecunia, et animam agricolarum ejus afflixi:
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
pro frumento oriatur mihi tribulus, et pro hordeo spina.] Finita sunt verba Job.
