Jób 31

1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

내가 내 눈과 언약을 세웠나니 어찌 처녀에게 주목하랴

2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

그리하면 위에 계신 하나님의 내리시는 분깃이 무엇이겠으며 높은 곳에서 전능자의 주시는 산업이 무엇이겠느냐?

3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?

불의자에게는 환난이 아니겠느냐? 행악자에게는 재앙이 아니겠느냐?

4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

그가 내 길을 감찰하지 아니하시느냐? 내 걸음을 다 세지 아니하시느냐?

5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

언제 나의 행위가 허탄하였으며 내 발이 궤휼에 빨랐던가

6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

그리하였으면 내가 공평한 저울에 달려서 하나님이 나의 정직함을 아시게 되기를 원하노라

7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

언제 내 걸음이 길에서 떠났던가, 내 마음이 내 눈을 따라갔던가, 내 손에 더러운 것이 묻었던가,

8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

그리하였으면 나의 심은 것을 타인이 먹으며 나의 소산이 뿌리까지 뽑히는 것이 마땅하니라

9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

언제 내 마음이 여인에게 유혹되어 이웃의 문을 엿보아 기다렸던가

10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

그리하였으면 내 처가 타인의 매를 돌리며 타인이 더불어 동침하는 것이 마땅하니라

11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.

이는 중죄라 재판장에게 벌받을 악이요

12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)

멸망하도록 사르는 불이라 나의 모든 소산을 뿌리까지 없이할 것이니라

13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

남종이나 여종이 나로 더불어 쟁변할 때에 내가 언제 그의 사정을 멸시하였던가

14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

그리하였으면 하나님이 일어나실 때에는 내가 어떻게 하겠느냐? 하나님이 국문하실 때에는 내가 무엇이라 대답하겠느냐?

15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

나를 태 속에 만드신 자가 그도 만들지 아니하셨느냐? 우리를 뱃속에 지으신 자가 하나가 아니시냐?

16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

내가 언제 가난한 자의 소원을 막았던가 과부의 눈으로 실망케 하였던가

17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

나만 홀로 식물을 먹고 고아에게 먹이지 아니하였던가

18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!

실상은 내가 젊었을 때부터 고아를 기르기를 그의 아비처럼 하였으며 내가 모태에서 나온 후로 과부를 인도하였었노라

19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

내가 언제 사람이 의복이 없이 죽게 된 것이나 빈궁한 자가 덮을 것이 없는 것을 보고도

20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

나의 양털로 그 몸을 더웁게 입혀서 그로 나를 위하여 복을 빌게 하지 아니하였던가

21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

나를 도와 주는 자가 성문에 있음을 보고 내가 손을 들어 고아를 쳤던가

22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

그리하였으면 내 어깨가 어깨뼈에서 떨어지고 내 팔 뼈가 부러짐이 마땅하니라

23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!

나는 하나님의 재앙을 심히 두려워하고 그 위엄을 인하여 아무 것도 할 수 없느니라

24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

내가 언제 금으로 내 소망을 삼고 정금더러 너는 내 의뢰하는 바라 하였던가

25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

언제 재물의 풍부함과 손으로 얻은 것이 많음으로 기뻐하였던가

26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

언제 태양의 빛남과 달의 명랑하게 운행되는 것을 보고

27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

내 마음이 가만히 유혹되어 손에 입맞추었던가

28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

이 역시 재판장에게 벌 받을 죄악이니 내가 그리하였으면 위에 계신 하나님을 배반한 것이니라

29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

내가 언제 나를 미워하는 자의 멸망을 기뻐하였으며 그의 재앙 만남을 인하여 기운을 뽐내었던가

30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)

실상은 내가 그의 죽기를 구하는 말로 저주하여 내 입으로 범죄케 아니하였느니라

31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?

내 장막 사람의 말이 주인의 고기에 배부르지 않은 자가 어디 있느뇨 하지 아니하였었는가

32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

나그네로 거리에서 자게 하지 아니하고 내가 행인에게 내 문을 열어 주었었노라

33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:

내가 언제 큰 무리를 두려워하며 족속의 멸시를 무서워함으로 잠잠하고 문에 나가지 아니하여 타인처럼 내 죄악을 품에 숨겨 허물을 가리었었던가

34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!

(33절과 같음)

35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

누구든지 나의 변백을 들을지니라 나의 서명이 여기 있으니 전능자가 내게 대답하시기를 원하노라 내 대적의 기록한 소송장이 내게 있으면

36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

내가 어깨에 메기도 하고 면류관처럼 머리에 쓰기도 하며

37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

내 걸음의 수효를 그에게 고하고 왕족처럼 그를 가까이 하였으리라

38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

언제 내 토지가 부르짖어 나를 책망하며 그 이랑이 일시에 울었던가

39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

언제 내가 값을 내지 않고 그 소산물을 먹고 그 소유주로 생명을 잃게 하였던가

40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.

그리하였으면 말 대신에 찔레가 나고 보리 대신에 잡풀이 나는 것이 마땅하니라 하고 욥의 말이 그치니라