Jób 31

1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

Io avevo stretto un patto con gli occhi miei; come dunque avrei fissati gli sguardi sopra una vergine?

2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

Che parte mi avrebbe assegnata Iddio dall’alto e quale eredità m’avrebbe data l’Onnipotente dai luoghi eccelsi?

3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?

La sventura non è ella per il perverso e le sciagure per quelli che fanno il male?

4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

Iddio non vede egli le mie vie? non conta tutti i miei passi?

5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

Se ho camminato insieme alla menzogna, se il piede mio s’è affrettato dietro alla frode

6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

(Iddio mi pesi con bilancia giusta e riconoscerà la mia integrità)

7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

se i miei passi sono usciti dalla retta via, se il mio cuore è ito dietro ai miei occhi, se qualche sozzura mi s’è attaccata alle mani,

8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

ch’io semini e un altro mangi, e quel ch’è cresciuto nei miei campi sia sradicato!

9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

Se il mio cuore s’è lasciato sedurre per amor d’una donna, se ho spiato la porta del mio prossimo,

10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

che mia moglie giri la macina ad un altro, e che altri abusino di lei!

11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.

Poiché quella è una scelleratezza, un misfatto punito dai giudici,

12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)

un fuoco che consuma fino a perdizione, e che avrebbe distrutto fin dalle radici ogni mia fortuna.

13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

Se ho disconosciuto il diritto del mio servo e della mia serva, quand’eran meco in lite,

14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

che farei quando Iddio si levasse per giudicarmi, e che risponderei quando mi esaminasse?

15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

Chi fece me nel seno di mia madre non fece anche lui? non ci ha formati nel seno materno uno stesso Iddio?

16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

Se ho rifiutato ai poveri quel che desideravano, se ho fatto languire gli occhi della vedova,

17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

se ho mangiato da solo il mio pezzo di pane senza che l’orfano ne mangiasse la sua parte,

18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!

io che fin da giovane l’ho allevato come un padre, io che fin dal seno di mia madre sono stato guida alla vedova,

19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

se ho visto uno perire per mancanza di vesti o il povero senza una coperta,

20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

se non m’hanno benedetto i suoi fianchi, ed egli non s’è riscaldato colla lana dei miei agnelli,

21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

se ho levato la mano contro l’orfano perché mi sapevo sostenuto alla porta…

22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

che la mia spalla si stacchi dalla sua giuntura, il mio braccio si spezzi e cada!

23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!

E invero mi spaventava il castigo di Dio, ed ero trattenuto dalla maestà di lui.

24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

Se ho riposto la mia fiducia nell’oro, se all’oro fino ho detto: “Tu sei la mia speranza”,

25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

se mi son rallegrato che le mie ricchezze fosser grandi e la mia mano avesse molto accumulato,

26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

se, contemplando il sole che raggiava e la luna che procedeva lucente nel suo corso,

27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

il mio cuore, in segreto, s’è lasciato sedurre e la mia bocca ha posato un bacio sulla mano

28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

(misfatto anche questo punito dai giudici ché avrei difatti rinnegato l’Iddio ch’è di sopra),

29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

se mi son rallegrato della sciagura del mio nemico ed ho esultato quando gli ha incolto sventura

30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)

(io, che non ho permesso alle mie labbra di peccare chiedendo la sua morte con imprecazione),

31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?

se la gente della mia tenda non ha detto: “Chi è che non si sia saziato della carne delle sue bestie?”

32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

(lo straniero non passava la notte fuori; le mie porte erano aperte al viandante),

33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:

se, come fan gli uomini, ho coperto i miei falli celando nel petto la mia iniquità,

34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!

perché avevo paura della folla e dello sprezzo delle famiglie al punto da starmene queto e non uscir di casa…

35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

Oh, avessi pure chi m’ascoltasse!… ecco qua la mia firma! l’Onnipotente mi risponda! Scriva l’avversario mio la sua querela,

36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

ed io la porterò attaccata alla mia spalla, me la cingerò come un diadema!

37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

Gli renderò conto di tutt’i miei passi, a lui m’appresserò come un principe!

38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

Se la mia terra mi grida contro, se tutti i suoi solchi piangono,

39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

se ne ho mangiato il frutto senza pagarla, se ho fatto sospirare chi la coltivava,

40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.

che invece di grano mi nascano spine, invece d’orzo mi crescano zizzanie!” Qui finiscono i discorsi di Giobbe.