Jób 31

1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

Io avea fatto patto con gli occhi miei; Come dunque avrei io mirata la vergine?

2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

E pur quale [è] la parte che Iddio [mi] ha mandata da alto? E quale [è] l'eredità che l'Onnipotente [mi] ha data da' luoghi sovrani?

3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?

La ruina non [è] ella per lo perverso, E gli accidenti strani per gli operatori d'iniquità?

4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

Non vede egli le mie vie? E non conta egli tutti i miei passi?

5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

Se io son proceduto con falsità, E se il mio piè si è affrettato alla fraude,

6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

Pesimi pure [Iddio] con bilance giuste, E conoscerà la mia integrità.

7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

Se i miei passi si sono stornati dalla [diritta] via, E se il mio cuore è ito dietro agli occhi miei, E se alcuna macchia mi è rimasta attaccata alla mano;

8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

Semini pure io, e un altro se lo mangi; E sieno diradicati i miei rampolli.

9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

Se il mio cuore è stato allettato dietro ad alcuna donna, E se io sono stato all'agguato all'uscio del mio prossimo;

10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

Macini pur la mia moglie ad un altro, E chininsi altri addosso a lei.

11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.

Perciocchè quello [è] una scelleratezza, Ed una iniquità da giudici.

12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)

Conciossiachè quello [sarebbe stato] un fuoco [Che mi] avrebbe consumato fino a perdizione, E avrebbe diradicata tutta la mia rendita.

13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

Se io ho disdegnato di [comparire in] giudicio col mio servitore, E con la mia servente, Quando hanno litigato meco;

14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

E che farei io, quando Iddio si leverà? E quando egli [ne] farà inchiesta, che gli risponderei?

15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

Colui che mi ha fatto nel seno non ha egli fatto ancora lui? Non è egli un medesimo che ci ha formati nella matrice?

16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

Se io ho rifiutato a' poveri ciò che desideravano, Ed ho fatti venir meno gli occhi della vedova;

17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

E [se] ho mangiato tutto solo il mio boccone, E [se] l'orfano non ne ha eziandio mangiato;

18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!

(Conciossiachè dalla mia faciullezza esso sia stato allevato meco, Come [appresso] un padre; Ed io abbia dal ventre di mia madre avuta cura della [vedova]);

19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

Se ho veduto che alcuno perisse per mancamento di vestimento, E che il bisognoso non avesse nulla da coprirsi;

20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

Se le sue reni non mi hanno benedetto, E [se egli non] si è riscaldato con la lana delle mie pecore;

21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

Se io ho levata la mano contro all'orfano, Perchè io vedeva chi mi avrebbe aiutato nella porta;

22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

Caggiami la paletta della spalla, E sia il mio braccio rotto, [e divelto] dalla [sua] canna.

23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!

Perciocchè io avea spavento della ruina [mandata] da Dio, E che io non potrei [durar] per la sua altezza.

24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

Se ho posto l'oro per mia speranza; E se ho detto all'oro fino: [Tu sei] la mia confidanza;

25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

Se mi son rallegrato perchè le mie facoltà [fosser] grandi, E perchè la mia mano avesse acquistato assai;

26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

Se ho riguardato il sole, quando risplendeva; E la luna facendo il suo corso, chiara e lucente;

27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

E se il mio cuore è stato di nascosto sedotto, E la mia bocca ha baciata la mia mano;

28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

Questa ancora [è] una iniquità da giudici; Conciossiachè io avrei rinnegato l'Iddio disopra.

29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

Se mi son rallegrato della calamità del mio nemico, [Se] mi son commosso [di allegrezza], quando male gli era sopraggiunto,

30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)

Io che non pure ho recato il mio palato a peccare, Per chieder la sua morte con maledizione;

31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?

Se la gente del mio tabernacolo non ha detto: Chi ci darà della sua carne? Noi non ce [ne] potremmo [giammai] satollare…

32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

Il forestiere non è restato la notte in su la strada; Io ho aperto il mio uscio al viandante.

33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:

Se io ho coperto il mio misfatto, come [fanno] gli uomini, Per nasconder la mia iniquità nel mio seno…

34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!

Quantunque io potessi spaventare una gran moltitudine, Pure i più vili della gente mi facevano paura, Ed io mi taceva, [e] non usciva fuor della porta.

35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

Oh! avessi io pure chi mi ascoltasse! Ecco, il mio desiderio [è] Che l'Onnipotente mi risponda, O che colui che litiga meco mi faccia una scritta;

36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

Se io non la porto in su la spalla, E [non] me la lego attorno a guisa di bende.

37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

Io gli renderei conto di tutti i miei passi, Io mi accosterei a lui come un capitano.

38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

Se la mia terra grida contro a me, E se parimente i suoi solchi piangono;

39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

Se ho mangiati i suoi frutti senza pagamento, E se ho fatto sospirar l'anima de' suoi padroni;

40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.

In luogo del grano nasca[mi] il tribolo, E il loglio in luogo dell'orzo. [Qui] finiscono i ragionamenti di Giobbe.