Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
Dengan sumpah aku telah berjanji gadis muda tak akan kupandang dengan berahi.
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
Apakah yang dilakukan Allah terhadap kita? Bagaimanakah dibalas-Nya perbuatan manusia?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
Celaka dan kemalangan pasti Ia datangkan kepada orang yang melakukan kejahatan!
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Allah pasti mengetahui segala perbuatanku; dilihat-Nya segala langkahku.
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
Aku bersumpah bahwa belum pernah aku bertindak curang; belum pernah pula aku menipu orang.
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
Biarlah Allah menimbang aku di atas neraca yang sah, maka Ia akan tahu bahwa aku tidak bersalah.
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
Andaikata aku telah menyimpang dari jalan yang benar, atau hatiku tertarik oleh hal yang cemar, jika tanganku ternoda oleh dosa,
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
maka biarlah orang lain makan apa yang kutabur, dan seluruh hasil bumiku hancur.
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
Seandainya pernah aku tertarik kepada istri tetanggaku, dan dengan sembunyi, kuintip dia di balik pintu,
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
maka biarlah istriku memasak untuk orang lain; biarlah di ranjang lelaki lain ia berbaring.
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
Jika dosa yang keji itu memang kulakukan, aku patut menerima hukuman.
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
Dosa itu membinasakan seperti api neraka, segala yang kumiliki habis dibakarnya. (questioned)
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Ketika hambaku mengeluh karena haknya kusalahi, kudengarkan dia dan kuperlakukan dengan tulus hati.
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
Jika tidak, bagaimana harus kuhadapi Allahku? Apa jawabku pada waktu Ia datang menghakimi aku?
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Bukankah Allah yang menciptakan aku, menciptakan juga hamba-hambaku itu?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
Belum pernah aku tak mau menolong orang yang papa, atau membiarkan para janda hidup berputus asa.
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
Belum pernah kubiarkan yatim piatu kelaparan, sedangkan aku sendiri cukup makanan.
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
Sejak kecil mereka kupelihara; seumur hidupku kubimbing mereka.
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
Jika kulihat orang yang berkekurangan, terlalu miskin untuk membeli pakaian,
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
kuhangatkan dia dengan kain wol dari dombaku sendiri, maka ia akan memuji aku dengan segenap hati.
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
Sekiranya pernah aku menindas yatim piatu, sebab yakin akan menang perkaraku,
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
maka biarlah patah kedua lenganku sehingga terpisah dari bahuku.
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
Tak akan aku berbuat begitu, sebab hukuman Allah sangat mengecutkan hatiku.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
Tidak pernah aku mengandalkan hartaku,
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
atau membanggakan kekayaanku.
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
Tak pernah kusembah mentari yang bersinar cerah ataupun bulan yang bercahaya indah.
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
Tak pernah aku terpikat olehnya, atau kukecup tanganku untuk menghormatinya.
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
Dosa semacam itu patut mendapat hukuman mati; karena Allah Yang Mahakuasa telah diingkari.
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
Belum pernah aku bersenang karena musuhku menderita, atau bersukacita karena ia mendapat celaka.
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
Aku tidak berdoa untuk kematian musuhku; tak pernah aku berbuat dosa semacam itu.
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
Orang-orang yang bekerja padaku tahu, bahwa siapa saja kujamu di rumahku.
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
Rumahku terbuka bagi orang yang bepergian; tak pernah kubiarkan mereka bermalam di jalan.
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
Orang lain menyembunyikan dosanya, tetapi aku tak pernah berbuat seperti mereka.
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
Pendapat umum tidak kutakuti, dan penghinaan orang, aku tak perduli. Tak pernah aku tinggal di rumah atau diam saja, hanya karena takut akan dihina.
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
Tiadakah orang yang mau mendengarkan kata-kataku? Ku bersumpah bahwa benarlah semuanya itu. Kiranya Yang Mahakuasa menjawab aku. Seandainya tuduhan musuh terhadap aku ditulis semua sehingga terlihat olehku,
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
maka dengan bangga akan kupasang pada bahu, dan sebagai mahkota kulekatkan di kepalaku.
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
Akan kuberitahukan kepada Allah segala yang kubuat; akan kuhadapi Dia dengan bangga dan kepala terangkat.
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
Seandainya tanah yang kubajak telah kucuri, dan kurampas dari pemiliknya yang sejati,
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
seandainya hasilnya habis kumakan, dan petani yang menanamnya kubiarkan kelaparan,
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
biarlah bukan jelai dan gandum yang tumbuh di ladang, melainkan semak berduri dan rumput ilalang." Sekianlah kata-kata Ayub.
