Jób 31

1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra?

2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból?

3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?

Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek.

4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja!

5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam –

6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat –

7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt:

8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül!

9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem:

10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá;

11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.

mert gazság az, s bírák elé való bűn az,

12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)

mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki!

13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem –

14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki,

15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben –

16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem,

17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle

18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!

– hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -;

19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek,

20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett;

21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet:

22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából;

23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!

mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném!

24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak;

25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem;

26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad,

27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz:

28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről!

29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte –

30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)

hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -;

31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?

ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól

32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -;

33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:

ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet,

34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!

mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun!

35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem:

36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra,

37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá!

38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái;

39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét:

40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.

búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.