Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
“Na yi alkawari da idanuna kada su dubi budurwa da muguwar sha’awa.
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
Gama mene ne rabon mutum daga Allah a sama, gādonsa daga Maɗaukaki a sama?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
Ba masifa ba ne domin mugaye, hallaka kuma ga waɗanda suka yi ba daidai ba?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Bai ga hanyoyina ba ne bai ƙirga kowace takawata ba?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
“In da na yi tafiya cikin rashin gaskiya ko kuma ƙafata ta yi sauri zuwa yin ƙarya,
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
Bari Allah yă auna a kan ma’auni na gaskiya zai kuma san cewa ni marar laifi ne.
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
In takawata ta kauce daga hanya, in zuciyata ta bi abin da idanuna ke so, ko kuma in hannuwana suna da laifi;
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
bari waɗansu su ci abin da na shuka, kuma bari a tuge amfanin gonata.
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
“In sha’awar mace ya shiga mini zuciya, ko kuma na laɓe a ƙofar maƙwabcina,
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
sai matata ta niƙa hatsin wani kuma waɗansu maza su kwana da ita.
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
Gama wannan zai zama abin kunya, zunubin da za a yi shari’a a kai.
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
Wuta ce take ƙuna har ta hallakar; za tă cinye saiwar abin da na shuka ƙurmus.
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
“In da na danne wa bayina maza da mata hakkinsu, sa’ad da suke da damuwa da ni,
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
me zan yi lokacin da Allah ya tuhume ni? Me zan ce lokacin da ya tambaye ni?
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Shi wanda ya yi ni a cikin uwata ba shi ne ya yi su ba? Ba shi ne ya yi mu a cikin uwayenmu ba?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
“In na hana wa matalauta abin da suke so, ko kuma in sa idanun gwauruwa su yi nauyi don kuka,
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
in na ajiye burodina don kaina kaɗai, ban kuwa ba wa marayu abinci sa’ad da suke jin yunwa,
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
amma tun suna tasowa na lura da su, kamar yadda mahaifi zai lura da ɗa, kuma tun da aka haife ni ina lura da gwauruwa.
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
In da na ga wani yana mutuwa don rashin sutura, ko wani mai bukata da ba shi da riga,
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
kuma zuciyarsa ba tă gode mini ba don na yi masa sutura da gashin tumakina,
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
in na ɗaga hannuna don in cuci maraya, domin na san in na faɗa za a ji ni a wurin masu shari’a,
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
bari hannuna yă guntule daga kafaɗata, bari yă tsinke daga inda aka haɗa shi.
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
Gama ina jin tsoron hallaka daga Allah, kuma domin tsoron ɗaukakarsa ba zan iya yin waɗannan abubuwa ba.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
“In na dogara ga zinariya ko kuma na ce wa zallan zinariya, ‘Gare ki nake dogara,’
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
in na yi fahariya don yawan dukiyata, arzikin da hannuwana suka samu.
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
In na dubi rana cikin haskenta, ko kuma wata yana tafiyarsa,
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
zuciyata ta jarrabtu gare su a ɓoye, hannuna kuma ya sumbace su.
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
Waɗannan ma za su zama zunubin da za a shari’anta ke nan don zai zama na yi wa Allah na sama rashin aminci.
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
“In na yi murna domin mugun abu ya faru da maƙiyina; ko kuma domin wahala ta same shi,
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
ban bar bakina yă yi zunubi ta wurin la’anta shi ba,
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
in mutanen gidana ba su taɓa cewa, ‘Wane ne bai ƙoshi da naman Ayuba ba?’
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
Ba baƙon da ya taɓa kwana a titi, gama koyaushe ƙofata tana buɗe domin matafiya,
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
in na ɓoye zunubina yadda mutane suke yi, ta wurin ɓoye laifina a cikin zuciyata,
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
domin ina tsoron taron mutane kuma ina tsoron wulaƙancin da dangina za su yi mini, sai na yi shiru kuma ban fita waje ba.
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
(“Kash, da ina da wanda zai ji ni! Na sa hannu ga abin da na faɗa don kāre kaina, bari Maɗaukaki yă amsa mini; bari mai tuhumata da laifi yă yi ƙarata a rubuce.
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
Ba shakka sai in ɗora a kafaɗata, zan aza a kaina kamar rawani.
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
Zan ba shi lissafin duk abin da na taɓa yi; zan zo gabansa kamar ɗan sarki.)
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
“In ƙasata tana kuka da ni kunyoyinta duk sun cika da hawaye,
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
in na kwashe amfaninta ban biya ba ko kuma na kashe masu ita,
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
bari ƙaya ta fito a maimakon alkama ciyawa kuma a maimakon sha’ir.” Maganar Ayuba ta ƙare.
