Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
“Mwen te fè yon akò ak zye m; alò kòman konsa mwen ta kab voye rega mwen sou yon vyèj?
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
Paske se kisa ki pòsyon Bondye soti anwo a, ak eritaj a Toupwisan an soti anwo a?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
Èske li pa yon malè pou sila ki pa dwat yo, ak yon dezas pou sila ki fè inikite yo?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Èske Li pa wè chemen mwen yo e kontwole tout pa mwen yo?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
“Si mwen te mache nan sa ki fo, e pye m te kouri dèyè twonpe moun,
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
(kite Li peze mwen nan yon balans ki jis e kite Bondye konnen entegrite m).
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
Si pa m yo te vire kite chemen an, oswa kè m te swiv zye m, oswa si gen yon tach ki kole sou men m,
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
kite mwen simen pou yon lòt ta manje, e kite tout sa m plante vin rache.
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
“Si kè m te sedwi pa yon fanm, oswa mwen te mize nan pòtay vwazen mwen,
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
kite madanm mwen graje pou yon lòt e kite lòt yo vin kouche sou li.
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
Paske sa ta yon krim sansyèl; anplis, li ta yon inikite ki ta dwe jije.
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
Paske li ta yon dife ki pou limen jis rive nan Sejou Lanmò yo e ta derasine tout byen mwen ranmase yo.
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Si mwen te refize demand esklav mwen an, gason kon fanm, lè l te fè yon plent kont mwen,
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
alò, kisa mwen ta kab fè lè Bondye leve? Konsa, lè L rele m pou jijman, ki repons mwen ta kab bay Li?
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Èske Sila ki te fè m nan vant lan pa t fè li menm tou? Se pa Li sèl ki te fòme nou nan vant lan?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
Si mwen te anpeche malere yo nan dezi yo, oswa te fè zye a vèv la pa wè klè,
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
oswa te manje pòsyon pa mwen pou kont mwen san òfelen an pa jwen ladann,
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
(Men depi jenès mwen, òfelen an te grandi avè m tankou papa l e soti nan anfans lan, mwen te fè gid pou vèv la),
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
si mwen te wè yon moun peri akoz mank rad, oswa ke sila ak bezwen pa t gen anyen pou kouvri l,
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
si kè li pa t beni m, si li pa t chofe ak lenn mouton mwen an,
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
si mwen te leve men m kont òfelen an, akoz mwen te wè soutyen mwen nan pòtay la,
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
alò, kite zepòl mwen tonbe sòti nan zepòl li, e bra m kase soti nan zo li.
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
Paske m pè anpil malè Bondye a. Li tèlman gran ak majeste, m pa ka fè anyen devan L.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
Si se nan lò mwen te mete espwa m, pou m te di lò fen a, ‘se ou ki konfyans mwen,’
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
Si mwen te rejwi akoz byen mwen yo te tèlman gran, e akoz men m te tèlman ranmase anpil;
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
si mwen te gade solèy la lè l t ap brile, oswa lalin nan lè li prale nan bèlte li,
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
epi kè m te vin sedwi an sekrè, e men mwen te voye yon bo ki sòti nan bouch mwen,
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
sa osi ta yon inikite ki merite jijman, paske mwen t ap abandone Bondye anwo a.
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
Èske mwen te rejwi lè lènmi m te vin disparèt nèt? Oswa bat men m lè mal vin rive li?
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
Non, mwen pa t kite bouch mwen peche, ni mwen pa t mande pou l ta mouri avèk malediksyon.
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
Èske mesye nan tant mwen yo pa t di: ‘Ou pa p twouve yon moun ki pa satisfè ak vyann pa li a?’
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
Etranje a pa t rete deyò; mwen te ouvri pòt mwen yo a vwayajè a.
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
Èske m te kouvri transgresyon mwen yo tankou Adam? Oswa kache inikite mwen nan kè mwen,
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
akoz mwen te krent gwo foul la? Oswa akoz krent gwo wont lan devan lòt fanmi yo, te kenbe silans mwen e pa t sòti deyò?
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
O ke m te gen yon moun ki pou tande mwen! Gade byen, men otograf mwen! Kite Toupwisan an reponn mwen! Mennen pwosè vèbal ke akizè a te ekri.
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
Anverite, mwen ta pote l sou zepòl mwen; mwen ta mare l sou mwen tankou yon kouwòn.
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
Mwen ta deklare a Li fòs kantite pa pye mwen yo pran. Tankou yon prens mwen ta parèt devan L.
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
Si menm teren mwen an rele kont mwen, e tout tranch li yo kriye ansanm;
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
si mwen te manje fwi li san lajan, oswa te kòz ke mèt li yo te pèdi lavi yo,
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
kite pikan yo grandi olye ble e zèb santi fò ranplase lòj la.” Pawòl yo a Job se fini.
