Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
Ich habe mit meinen Augen einen Bund gemacht, und wie hätte ich auf eine Jungfrau geblickt!
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
Denn was wäre das Teil Gottes von oben gewesen, und das Erbe des Allmächtigen aus den Höhen?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
Ist nicht Verderben für den Ungerechten, und Mißgeschick für die, welche Frevel tun?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Sieht er nicht meine Wege und zählt alle meine Schritte?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
Wenn ich mit Falschheit umgegangen bin und mein Fuß dem Truge zugeeilt ist, -
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
er wäge mich auf der Waage der Gerechtigkeit, und Gott wird meine Unsträflichkeit erkennen,
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
wenn mein Schritt von dem Wege abgebogen, und mein Herz meinen Augen gefolgt ist, und an meinen Händen ein Makel kleben blieb:
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
so möge ich säen, und ein anderer essen, und meine Sprößlinge mögen entwurzelt werden!
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
Wenn mein Herz zu einem Weibe verlockt worden ist und ich an der Tür meines Nächsten gelauert habe:
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
so möge mein Weib für einen anderen mahlen, und andere mögen sich über sie beugen!
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
Denn das ist eine Schandtat, und das eine Missetat für die Richter.
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
Denn ein Feuer ist es, das bis zum Abgrund frißt, und das meinen ganzen Ertrag entwurzeln würde.
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Wenn ich das Recht meines Knechtes und meiner Magd mißachtete, als sie mit mir stritten:
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
was wollte ich dann tun, wenn Gott sich erhöbe; und wenn er untersuchte, was ihm erwidern?
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Hat nicht er, der mich im Mutterleibe bereitete, auch ihn bereitet, und hat nicht einer im Schoße uns gebildet?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
Wenn ich den Armen ihr Begehr versagte, und die Augen der Witwe verschmachten ließ,
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
und aß meinen Bissen allein, so daß der Verwaiste nicht davon gegessen hat-
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
ist er doch von meiner Jugend an bei mir aufgewachsen, wie bei einem Vater, und von meiner Mutter Leibe an habe ich sie geleitet; -
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
wenn ich jemand umkommen sah aus Mangel an Kleidung, und den Dürftigen ohne Decke,
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
wenn seine Lenden mich nicht gesegnet haben, und er mit der Wolle meiner Lämmer sich nicht erwärmte;
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
wenn ich meine Hand geschwungen über eine Waise, weil ich im Tore meinen Beistand sah:
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
so falle meine Schulter aus ihrem Blatt, und mein Arm werde abgebrochen von der Röhre!
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
Denn das Verderben Gottes war mir ein Schrecken, und vor seiner Erhabenheit vermochte ich nichts.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
Wenn ich das Gold zu meiner Zuversicht gemacht, und zu dem feinen Golde gesagt habe: Mein Vertrauen! -
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
wenn ich mich freute, daß mein Vermögen groß war, und daß meine Hand Ansehnliches erworben hatte;
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
wenn ich die Sonne sah, wie sie glänzte, und den Mond in Pracht dahinwandeln,
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
und mein Herz im Geheimen verführt wurde und mein Mund meine Hand geküßt hat:
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
auch das wäre eine gerichtlich zu strafende Missetat; denn Gott droben würde ich verleugnet haben.
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
Wenn ich mich freute über das Unglück meines Hassers und aufjauchzte, als Böses ihn traf,
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
nie habe ich ja meinem Gaumen erlaubt, zu sündigen, durch einen Fluch seine Seele zu fordern; -
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
wenn die Leute meines Zeltes nicht gesagt haben: Wer wäre nicht von dem Fleische seines Schlachtviehes satt geworden! -
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
der Fremdling übernachtete nicht draußen, ich öffnete dem Wanderer meine Tür;
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
wenn ich, wie Adam, meine Übertretungen zugedeckt habe, verbergend in meinem Busen meine Missetat,
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
weil ich mich fürchtete vor der großen Menge, und die Verachtung der Familien mich erschreckte, so daß ich mich still hielt, nicht zur Türe hinausging...
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
O daß ich einen hätte, der auf mich hörte, hier ist meine Unterschrift; der Allmächtige antworte mir! und die Klageschrift, welche mein Gegner geschrieben!
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
Würde ich sie nicht auf meiner Schulter tragen, sie mir umbinden als Krone?
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
Ich würde ihm kundtun die Zahl meiner Schritte, würde ihm nahen wie ein Fürst.
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
Wenn mein Acker über mich schreit, und seine Furchen allesamt weinen;
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
wenn ich seinen Ertrag ohne Zahlung verzehrt habe, und die Seele seiner Besitzer aushauchen ließ:
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
so mögen Dornen statt Weizen, und Unkraut statt Gerste hervorkommen! Die Worte Hiobs sind zu Ende.
