Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
J'avais fait un pacte avec mes yeux… Comment les eussé-je arrêtés sur une vierge?
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
Et quel sort d'en haut Dieu m'eût-il envoyé, et quel lot le Tout-puissant, des lieux suprêmes?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
La ruine n'est-elle pas pour le criminel, et le malheur pour ceux qui font le mal?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Ne découvre-t-Il pas mes voies, et ne compte-t-Il pas tous mes pas?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
Ai-je eu commerce avec le mensonge, et mon pied fut-il prompt à supplanter?
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
Que Dieu me pèse à la juste balance, et Il reconnaîtra mon innocence!
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
Mes pas ont-ils dévié de la voie, et mon cœur suivit-il l'attrait de mes yeux? Une seule tache est-elle empreinte sur ma main?
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
Alors, que je sème, et qu'un autre moissonne, et que mes rejetons soient extirpés!
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
Mon cœur pour une femme s'est-il laissé séduire? ai-je été aux aguets à la porte de mon prochain?
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
Alors, que ma femme tourne la meule pour un autre, et que d'autres abusent d'elle!
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
Car c'est là un crime, un forfait que les juges doivent punir;
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
oui, c'est un feu qui consume, à détruire, et aurait dans sa racine ruiné tout mon avoir.
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Ai-je méprisé les droits de mon esclave, et de ma servante, quand ils n'étaient pas d'accord avec moi?
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
Mais que ferais-je, si Dieu se levait? et, s'il me châtiait, que lui répliquerais-je?
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Dans le sein maternel, Celui qui me forma, ne le forma-t-Il pas aussi? et ne nous prépara-t-Il pas dans le sein d'une mère?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
Ai-je rebuté le vœu du pauvre, et fait languir les yeux de la veuve?
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
Ai-je mangé mon pain seul, et l'orphelin n'y eut-il point de part?
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
Non, dès ma jeunesse, j'élevai l'un en père, et dès ma naissance je fus le guide de l'autre.
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
Ai-je pu voir l'indigent non vêtu, et le pauvre non couvert?
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
Leurs reins ne me bénissaient-ils pas, et la toison de mes agneaux ne les réchauffait-elle pas?
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
Ma main a-t-elle menacé l'orphelin, parce que je me voyais soutenu à la Porte?
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
Alors, que mon épaule se détache de ma nuque, et que mon bras brisé sorte de son emboîture!
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
Mais les vengeances de Dieu sont ma terreur, et devant Sa majesté je deviens impuissant.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
Ai-je pris l'or pour mon appui, et ai-je dit au métal: En toi je me confie?
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
Me suis-je applaudi de la grandeur de mes biens, et des grands gains obtenus par mes mains?
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
Ai-je regardé la lumière, quand elle resplendit, et la lune, quand magnifique elle s'avance?
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
Et mon cœur en secret s'est-il laissé séduire, jusqu'à confier à ma main les baisers de ma bouche?
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
Cela aussi serait un crime que les juges doivent punir, parce que j'aurais menti au Dieu suprême.
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
Étais-je joyeux de la ruine de mon ennemi, transporté de le voir atteint par les revers?
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
Mais je ne permettais pas à ma langue de pécher en demandant sa mort dans une imprécation.
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
Les gens de ma tente ne disaient-ils pas: Montrez-nous qui ne fut pas rassasié à sa table?
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
L'étranger ne passait pas la nuit dehors, et j'ouvrais ma porte au voyageur.
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
A l'exemple des hommes ai-je dissimulé mes fautes, enfouissant dans mon sein mes égarements,
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
parce que je redoutais le peuple assemblé, et que le mépris des tribus me faisait peur à m'ôter la parole, et à m'empêcher de passer ma porte?
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
Ah! s'il voulait m'écouter et me dire: Voici ma signature! Si le Tout-puissant voulait répliquer! si j'avais le grief écrit par ma partie!
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
Oui, je le porterais sur mon épaule, je le ceindrais comme un diadème,
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
j'avouerais chacun de mes pas, comme un prince je L'aborderais. –
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
Mon champ réclame-t-il contre moi, et ses sillons en même temps portent-ils plainte?
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
En ai-je mangé le produit, sans l'avoir payé, et ai-je arraché des soupirs à son maître?
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
Alors, que la ronce germe au lieu du froment, et l'herbe gourmande à la place de l'orge! Fin des discours de Job.
