Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
"Minä olen tehnyt liiton silmäini kanssa: kuinka voisinkaan katsoa neitosen puoleen!
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
Minkä osan antaisi silloin Jumala ylhäältä, minkä perintöosan Kaikkivaltias korkeudesta?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
Tuleehan väärälle turmio ja onnettomuus väärintekijöille.
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Eikö hän näkisi minun teitäni ja laskisi kaikkia minun askeleitani?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
Jos minä ikinä valheessa vaelsin, jos jalkani kiiruhti petokseen,
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
punnitkoon minut Jumala oikealla vaa'alla, ja hän on huomaava minun nuhteettomuuteni.
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
Jos minun askeleeni poikkesivat tieltä ja minun sydämeni seurasi silmiäni tahi tahra tarttui minun käsiini,
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
niin syököön toinen, mitä minä kylvän, ja minun vesani revittäköön juurinensa.
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
Jos minun sydämeni hullaantui toisen vaimoon ja minä väijyin lähimmäiseni ovella,
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
niin jauhakoon oma vaimoni vieraalle, ja halailkoot häntä muut;
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
sillä se olisi ollut ilkityö ja raskaasti rangaistava rikos,
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
tuli, joka kuluttaisi manalaan saakka ja hävittäisi kaiken saatuni.
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Jos minä pidin halpana palvelijani ja palvelijattareni oikeuden, kun heillä oli riita minun kanssani,
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
niin mitä minä tekisin, jos Jumala nousisi, ja mitä vastaisin hänelle, jos hän kävisi tutkimaan?
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Eikö sama, joka äidin kohdussa loi minut, luonut häntäkin, eikö sama meitä äidin sydämen alla valmistanut?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
Olenko minä kieltänyt vaivaisilta heidän toivomuksensa ja saattanut lesken silmät sammumaan?
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
Olenko syönyt leipäpalani yksinäni, orvonkin saamatta syödä siitä?
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
En, vaan nuoruudestani saakka minä kasvatin häntä niinkuin oma isä ja äitini kohdusta asti minä holhosin häntä.
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
Jos minä näin menehtyväisen vaatteetonna ja köyhän verhoa vailla,
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
jos hänen lanteensa eivät minua siunanneet eikä hän saanut lämmitellä minun karitsaini villoilla,
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
jos minä puin nyrkkiä orvolle, kun näin puoltani pidettävän portissa,
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
niin irtautukoon olkapääni hartiastani, ja murtukoon käsivarteni sijoiltansa.
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
Sillä silloin olisi minun peljättävä turmiota Jumalalta, enkä kestäisi hänen valtasuuruutensa edessä.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
Jos minä panin uskallukseni kultaan ja sanoin hienolle kullalle: 'Sinä olet minun turvani',
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
jos iloitsin siitä, että rikkauteni oli suuri ja että käteni oli saanut paljon hankituksi,
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
jos katsellessani aurinkoa, kuinka se loisti, ja kuuta, joka ylhänä vaelsi,
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
sydämeni antautui salaa vieteltäväksi ja käteni niille suudelmia heitti,
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
niin olisi sekin raskaasti rangaistava rikos, sillä minä olisin kieltänyt korkeuden Jumalan.
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
Olenko iloinnut vihamieheni vahingosta, riemusta hykähtänyt, kun häntä onnettomuus kohtasi?
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
En ole sallinut suuni syntiä tehdä, kiroten vaatia hänen henkeänsä.
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
Eikö täydy minun talonväkeni myöntää, että kukin on saanut lihaa yllin kyllin?
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
Muukalaisen ei tarvinnut yötä ulkona viettää; minä pidin oveni auki tielle päin.
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
Olenko ihmisten tavoin peitellyt rikkomuksiani, kätkenyt poveeni pahat tekoni,
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
säikkyen suurta joukkoa ja kaiken heimon ylenkatsetta peljäten, niin että pysyin hiljaa, ovestani ulkonematta?
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
Oi, jospa joku kuuntelisi minua! Katso, tuossa on puumerkkini! Kaikkivaltias vastatkoon minulle! Jospa saisin riitapuoleni kirjoittamaan syytekirjan!
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
Totisesti, olkapäälläni sitä kantaisin, sitoisin sen päähäni seppeleeksi.
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
Tekisin hänelle tilin kaikista askeleistani ja astuisin hänen eteensä niinkuin ruhtinas.
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
Jos peltoni huusi minua vastaan ja sen vaot kaikki itkivät,
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
jos kulutin sen voiman maksamatta ja saatoin sen haltijat huokaamaan,
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
niin kasvakoon nisun sijasta orjantappuroita ja ohran sijasta rikkaruohoa." Tähän päättyvät Jobin puheet.
