Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
A covenant I made for mine eyes, And what — do I attend to a virgin?
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
And what [is] the portion of God from above? And the inheritance of the Mighty from the heights?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
Is not calamity to the perverse? And strangeness to workers of iniquity?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Doth not He see my ways, And all my steps number?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
If I have walked with vanity, And my foot doth hasten to deceit,
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
He doth weigh me in righteous balances, And God doth know my integrity.
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
If my step doth turn aside from the way, And after mine eyes hath my heart gone, And to my hands cleaved hath blemish,
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
Let me sow — and another eat, And my products let be rooted out.
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
If my heart hath been enticed by woman, And by the opening of my neighbour I laid wait,
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
Grind to another let my wife, And over her let others bend.
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
For it [is] a wicked thing, and a judicial iniquity;
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
For a fire it [is], to destruction it consumeth, And among all mine increase doth take root,
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
If I despise the cause of my man-servant, And of my handmaid, In their contending with me,
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
Then what do I do when God ariseth? And when He doth inspect, What do I answer Him?
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Did not He that made me in the womb make him? Yea, prepare us in the womb doth One.
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
If I withhold from pleasure the poor, And the eyes of the widow do consume,
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
And I do eat my morsel by myself, And the orphan hath not eat of it,
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
(But from my youth He grew up with me as [with] a father, And from the belly of my mother I am led.)
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
If I see [any] perishing without clothing, And there is no covering to the needy,
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
If his loins have not blessed me, And from the fleece of my sheep He doth not warm himself,
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
If I have waved at the fatherless my hand, When I see in [him] the gate of my court,
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
My shoulder from its blade let fall, And mine arm from the bone be broken.
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
For a dread unto me [is] calamity [from] God, And because of His excellency I am not able.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
If I have made gold my confidence, And to the pure gold have said, 'My trust,'
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
If I rejoice because great [is] my wealth, And because abundance hath my hand found,
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
If I see the light when it shineth, And the precious moon walking,
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
And my heart is enticed in secret, And my hand doth kiss my mouth,
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
It also [is] a judicial iniquity, For I had lied to God above.
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
If I rejoice at the ruin of my hater, And stirred up myself when evil found him,
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
Yea, I have not suffered my mouth to sin, To ask with an oath his life.
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
If not — say ye, O men of my tent, 'O that we had of his flesh, we are not satisfied.'
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
In the street doth not lodge a stranger, My doors to the traveller I open.
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
If I have covered as Adam my transgressions, To hide in my bosom mine iniquity,
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
Because I fear a great multitude, And the contempt of families doth affright me, Then I am silent, I go not out of the opening.
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
Who giveth to me a hearing? lo, my mark. The Mighty One doth answer me, And a bill hath mine adversary written.
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
If not — on my shoulder I take it up, I bind it a crown on myself.
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
The number of my steps I tell Him, As a leader I approach Him.
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
If against me my land doth cry out, And together its furrows weep,
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
If its strength I consumed without money, And the life of its possessors, I have caused to breathe out,
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
Instead of wheat let a thorn go forth, And instead of barley a useless weed! The words of Job are finished.
