Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
A covenant, I solemnised for mine eyes, —How then could I gaze upon a virgin?
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
Or what would have been my portion of GOD from above? Or what inheritance of the Almighty from on high?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
Is there not calamity, for the perverse? and misfortune, for the workers of iniquity?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Would, he, not see my ways? and of all my steps, take account?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
Verily I walked not in falsity, nor did my foot haste unto deceit: —
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
Let him weigh me in balances of righteousness, —and let GOD take note of mine integrity!
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
If my goings have swerved from the way, —and, after mine eyes, hath gone my heart, and, to my hands, hath adhered any stain,
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
Let me sow but, another, eat. And let, what I have springing up, be uprooted!
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
If my heart hath been enticed unto a woman, or, by the door of my neighbour, I have lien in wait,
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
Let my wife, grind to another, and, over her, let others bend!
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
Surely that had been a shameful thing! and that an iniquity for the judges!
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
Surely, a fire, had that been, which, unto destruction, would have consumed, and, of all mine increase, had it torn up the root.
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
If I refused the right of my servant, or my handmaid, when they contended with me,
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
What then could I have done when GOD rose up? And, when he visited, what could I have answered him?
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Did not he who, in the womb, made me, make him? And is not he who formed us in the body one?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
If I withheld—from pleasure—the poor, or, the eyes of the widow, I dimmed;
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
Or, used to eat my morsel alone, so that the fatherless did not eat thereof;
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
Surely, from my youth, he grew up to me, as to a father, and, from my birth, I acted as guide to her:
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
If I saw one perishing for lack of clothing, or that the needy had no covering;
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
If his loins did not bless me, or if, with the fleece of my lambs, he did not warm himself;
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
If I shook—against the fatherless—my hand, when I saw, in the gate, his need of my help,
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
Let, my shoulder, from the shoulder-blade, fall, and, my arm, from the upper bone, be broken;
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
For, a dread unto me, was calamity from GOD, and, from his majesty, I could not escape.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
If I made gold my stay, and, to precious metal, said, My confidence!
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
If I rejoiced because great was my substance, and, an abundance, my hand had discovered;
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
If I looked at the sun, when it flashed forth light, or at the moon, majestically marching along;
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
And befooled secretly was my heart, so that my hand kissed my mouth,
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
That too, had been a judicial iniquity, For I should have been false to GOD, above.
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
If rejoiced in the misfortune of him that hated me, or exulted when calamity found him; —
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
Neither did I suffer my palate to sin, by asking, with a curse, for his life:
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
If the men of my household have not said, Oh for some of his flesh—we cannot get filled,
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
Outside, the sojourner lodged not for the night, My doors—to the wayfarer, I threw open.
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
If I covered, like Adam, my transgressions, by hiding in my bosom mine iniquity,
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
Then let me be made to tremble at a great throng, yea let, the contempt of families, terrify me, so that, keeping silence, I shall not go out of the door!
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
Oh that I had one to hear me, Lo! my crossmark, May, the Almighty, answer me! And would that, a book, mine opponent had written!
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
Oh! would I not, upon my shoulder, lift it, or bind it as a crown upon me;
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
The number of my footsteps, I would declare to him, Like a noble, would I draw near to him.
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
If, against me, my ground used to cry out, and, together, my ridges did weep;
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
If, the strength thereof, I used to eat, without payment, and, the soul of the holders thereof, I made groan;
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
Instead of wheat, let there come forth bramble, and, instead of barley, a bad-smelling weed! Ended are the words of Job.
