Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
I made a covenant with mine eyes; How then could I gaze upon a maid?
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
For what is the portion appointed by God from above, And the inheritance allotted by the Almighty from on high?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
Is not destruction for the wicked, And ruin for the workers of iniquity?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Doth He not see my ways, And number all my steps?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
If I have walked with falsehood, And if my foot hath hasted to deceit,
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
Let him weigh me in an even balance; Yea, let God know my integrity!
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
If my steps have turned aside from the way, And my heart gone after mine eyes, Or if any stain hath cleaved to my hand,
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
Then I may sow, and another eat; And what I plant, may it be rooted up!
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
If my heart hath been enticed by a woman, Or if I have watched at my neighbor's door,
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
Then let my wife grind for another, And let other men lie with her!
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
For this were a heinous crime, Even a transgression to be punished by the judges;
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
Yea, it were a fire that would consume to destruction, And root out all my increase.
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
If I have refused justice to my man-servant or maid-servant, When they had a controversy with me,
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
Then what shall I do when God riseth up? And when he visiteth, what shall I answer him?
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Did not He that made me in the womb make him? Did not one fashion us in the womb?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
If I have refused the poor their desire, And caused the eyes of the widow to fail;
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
If I have eaten my morsel alone, And the fatherless hath not partaken of it;
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
(Nay, from my youth he grew up with me as with a father, And I have helped the widow from my mother's womb; )
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
If I have seen any one perishing for want of clothing, Or any poor man without covering;
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
If his loins have not blessed me, And he hath not been warmed with the fleece of my sheep;
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
If I have shaken my hand against the fatherless, Because I saw my help in the gate, —
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
Then may my shoulder fill from its blade, And my fore-arm be broken from its bone!
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
For destruction from God was a terror to me, And before his majesty I could do nothing.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
If I have made gold my trust, Or said to the fine gold, Thou art my confidence;
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
If I have rejoiced, because my wealth was great, And my hand had found abundance;
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
If I have beheld the sun in his splendor, Or the moon advancing in brightness,
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
And my heart hath been secretly enticed, And my mouth hath kissed my hand,
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
This also were a crime to be punished by the judge; For I should have denied the God who is above.
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
If I have rejoiced at the destruction of him that hated me, And exulted when evil came upon him;
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
(Nay, I have not suffered my mouth to sin, By asking with curses his life; )
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
If the men of my tent have not exclaimed, “Who is there that hath not been satisfied with his meat?”
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
The stranger did not lodge in the street; I opened my doors to the traveller.
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
Have I, after the manner of men, hidden my transgression, Concealing my iniquity in my bosom,
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
Then let me be confounded before the great multitude! Let the contempt of families cover me with shame! Yea, let me keep silence! let me never appear abroad!
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
O that there were one who would hear me! Behold my signature! let the Almighty answer me. And let mine adversary write down his charge!
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
Truly I would wear it upon my shoulder; I would bind it upon me as a crown.
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
I would disclose to him all my steps; I would approach him like a prince.
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
If my land cry out against me, And its furrows bewail together;
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
If I have eaten of its fruits without payment, And wrung out the life of its owners,
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
Let thorns grow up instead of wheat, And noxious weeds instead of barley. The words of Job are ended.
