Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
I made a covenant with mine eyes; why then should I think upon a maid?
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
For what portion of God [is there] from above? and [what] inheritance of the Almighty from on high?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
[Is] not destruction to the wicked? and a strange [punishment] to the workers of iniquity?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Doth not he see my ways, and count all my steps?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
If I have walked with vanity, or if my foot hath hasted to deceit;
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
Let me be weighed in an even balance, that God may know mine integrity.
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
If my step hath turned out of the way, and mine heart walked after mine eyes, and if any blot hath cleaved to mine hands;
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
[Then] let me sow, and let another eat; yea, let my offspring be rooted out.
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
If mine heart have been deceived by a woman, or [if] I have laid wait at my neighbour’s door;
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
[Then] let my wife grind unto another, and let others bow down upon her.
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
For this [is] an heinous crime; yea, it [is] an iniquity [to be punished by] the judges.
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
For it [is] a fire [that] consumeth to destruction, and would root out all mine increase.
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
If I did despise the cause of my manservant or of my maidservant, when they contended with me;
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
What then shall I do when God riseth up? and when he visiteth, what shall I answer him?
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Did not he that made me in the womb make him? and did not one fashion us in the womb?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
If I have withheld the poor from [their] desire, or have caused the eyes of the widow to fail;
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
Or have eaten my morsel myself alone, and the fatherless hath not eaten thereof;
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
(For from my youth he was brought up with me, as [with] a father, and I have guided her from my mother’s womb; )
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
If I have seen any perish for want of clothing, or any poor without covering;
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
If his loins have not blessed me, and [if] he were [not] warmed with the fleece of my sheep;
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
If I have lifted up my hand against the fatherless, when I saw my help in the gate:
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
[Then] let mine arm fall from my shoulder blade, and mine arm be broken from the bone.
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
For destruction [from] God [was] a terror to me, and by reason of his highness I could not endure.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
If I have made gold my hope, or have said to the fine gold, [Thou art] my confidence;
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
If I rejoiced because my wealth [was] great, and because mine hand had gotten much;
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
If I beheld the sun when it shined, or the moon walking [in] brightness;
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
And my heart hath been secretly enticed, or my mouth hath kissed my hand:
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
This also [were] an iniquity [to be punished by] the judge: for I should have denied the God [that is] above.
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
If I rejoiced at the destruction of him that hated me, or lifted up myself when evil found him:
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
Neither have I suffered my mouth to sin by wishing a curse to his soul.
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
If the men of my tabernacle said not, Oh that we had of his flesh! we cannot be satisfied.
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
The stranger did not lodge in the street: [but] I opened my doors to the traveller.
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
If I covered my transgressions as Adam, by hiding mine iniquity in my bosom:
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
Did I fear a great multitude, or did the contempt of families terrify me, that I kept silence, [and] went not out of the door?
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
Oh that one would hear me! behold, my desire [is, that] the Almighty would answer me, and [that] mine adversary had written a book.
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
Surely I would take it upon my shoulder, [and] bind it [as] a crown to me.
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
I would declare unto him the number of my steps; as a prince would I go near unto him.
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
If my land cry against me, or that the furrows likewise thereof complain;
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
If I have eaten the fruits thereof without money, or have caused the owners thereof to lose their life:
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
Let thistles grow instead of wheat, and cockle instead of barley. The words of Job are ended.
