Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
I made a covenant with my eyes, that I would not so much as think upon a virgin.
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
For what part should God from above have in me, and what inheritance the Almighty from on high?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
Is not destruction to the wicked, and aversion to them that work iniquity?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Doth not he consider my ways, and number all my steps?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
If I have walked in vanity, and my foot hath made haste to deceit:
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
Let him weigh me in a just balance, and let God know my simplicity.
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
If my step hath turned out of the way, and if my heart hath followed my eyes, and if a spot hath cleaved to my hands:
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
Then let me sow and let another eat: and let my offspring be rooted out.
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
If my heart hath been deceived upon a woman, and if I have laid wait at my friend’s door:
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
Let my wife be the harlot of another, and let other men lie with her.
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
For this is a heinous crime, and a most grievous iniquity.
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
It is a fire that devoureth even to destruction, and rooteth up all things that spring.
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
If I have despised to abide judgment with my manservant, or my maidservant, when they had any controversy against me:
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
For what shall I do when God shall rise to judge? and when he shall examine, what shall I answer him?
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Did not he that made me in the womb make him also: and did not one and the same form me in the womb?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
If I have denied to the poor what they desired, and have made the eyes of the widow wait:
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
If I have eaten my morsel alone, and the fatherless hath not eaten thereof:
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
(For from my infancy mercy grew up with me: and it came out with me from my mother’s womb: )
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
If I have despised him that was perishing for want of clothing, and the poor man that had no covering:
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
If his sides have not blessed me, and if he were not warmed with the fleece of my sheep:
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
If I have lifted up my hand against the fatherless, even when I saw myself superior in the gate:
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
Let my shoulder fall from its joint, and let my arm with its bones be broken.
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
For I have always feared God as waves swelling over me, and his weight I was not able to bear.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
If I have thought gold my strength, and have said to fine gold: My confidence:
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
If I have rejoiced over my great riches, and because my hand had gotten much.
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
If I beheld the sun when it shined, and the moon going in brightness:
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
And my heart in secret hath rejoiced, and I have kissed my hand with my mouth:
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
Which is a very great iniquity, and a denial against the most high God.
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
If I have been glad at the downfall of him that hated me, and have rejoiced that evil had found him.
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
For I have not given my mouth to sin, by wishing a curse to his soul.
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
If the men of my tabernacle have not said: Who will give us of his flesh that we may be filled?
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
The stranger did not stay without, my door was open to the traveller.
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
If as a man I have hid my sin, and have concealed my iniquity in my bosom.
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
If I have been afraid at a very great multitude, and the contempt of kinsmen hath terrified me: and I have not rather held my peace, and not gone out of the door.
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
Who would grant me a hearer, that the Almighty may hear my desire; and that he himself that judgeth would write a book,
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
That I may carry it on my shoulder, and put it about me as a crown?
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
At every step of mine I would pronounce it, and offer it as to a prince.
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
If my land cry against me, and with it the furrows thereof mourn:
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
If I have eaten the fruits thereof without money, and have afflicted the soul of the tillers thereof:
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
Let thistles grow up to me instead of wheat, and thorns instead of barley.
