Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
Jeg sluttede en Pagt med mit Øje om ikke at se paa en Jomfru;
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
hvad var ellers min Lod fra Gud hist oppe, den Arv, den Almægtige gav fra det høje?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
Har ikke den lovløse Vanheld i Vente, Udaadsmændene Modgang?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Ser han ej mine Veje og tæller alle mine Skridt?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
Har jeg holdt til med Løgn, og hasted min Fod til Svig —
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
paa Rettens Vægtskaal veje han mig, saa Gud kan kende min Uskyld —
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
er mit Skridt bøjet af fra Vejen, og har mit Hjerte fulgt mine Øjne, hang noget ved mine Hænder,
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
da gid jeg maa saa og en anden fortære, og hvad jeg planted, oprykkes med Rode!
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
Blev jeg en Daare paa Grund af en Kvinde, og har jeg luret ved Næstens Dør,
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
saa dreje min Hustru Kværn for en anden, og andre bøje sig over hende!
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
Thi sligt var Skændselsdaad, Brøde, der drages for Retten,
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
ja, Ild, der æder til Afgrunden og sætter hele min Høst i Brand!
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Har jeg ringeagtet min Træls og min Trælkvindes Ret, naar de trættede med mig,
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
hvad skulde jeg da gøre, naar Gud stod op, hvad skulde jeg svare, naar han saa efter?
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Har ikke min Skaber skabt ham i Moders Skød, har en og samme ej dannet os begge i Moders Liv?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
Har jeg afslaaet ringes Ønske, ladet Enkens Øjne vansmægte,
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
var jeg ene om at spise mit Brød, har den faderløse ej spist deraf —
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
nej, fra Barnsben fostred jeg ham som en Fader, jeg ledede hende fra min Moders Skød.
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
Har jeg set en Stakkel blottet for Klæder, en fattig savne et Tæppe —
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
visselig nej, hans Hofter velsigned mig, naar han varmed sig i Uld af mine Lam.
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
Har jeg løftet min Baand mod en faderløs, fordi jeg var vis paa Medhold i Retten,
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
saa falde min Skulder fra Nakken, saa rykkes min Arm af Led!
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
Thi Guds Rædsel var kommet over mig, og naar han rejste sig, magted jeg intet!
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
Har jeg slaaet min Lid til Guld, kaldt det rene Guld min Fortrøstning,
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
var det min Glæde, at Rigdommen voksed, og at min Haand fik sanket saa meget,
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
saa jeg, hvorledes Sollyset straaled, eller den herligt skridende Maane,
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
og lod mit Hjerte sig daare i Løn, saa jeg hylded dem med Kys paa min Haand —
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
ogsaa det var Brøde, der drages for Retten, thi da fornægted jeg Gud hist oppe.
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
Var min Avindsmands Fald min Glæd jubled jeg, naar han ramtes af Vanheld —
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
nej, jeg tillod ikke min Gane at synde, saa jeg bandende kræved hans Sjæl.
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
Har min Husfælle ej maattet sige: »Hvem mættedes ej af Kød fra hans Bord« —
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
nej, den fremmede laa ej ude om Natten, jeg aabned min Dør for Vandringsmænd.
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
Har jeg skjult mine Synder, som Mennesker gør, saa jeg dulgte min Brøde i Brystet
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
af Frygt for den store Hob, af Angst for Stamfrænders Ringeagt, saa jeg blev inden Døre i Stilhed! —
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
Ak, var der dog en, der hørte paa mig! Her er mit Bomærke — lad den Almægtige svare! Havde jeg blot min Modparts Indlæg!
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
Sandelig, tog jeg det paa min Skulder, kransed mit Hoved dermed som en Krone,
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
svared ham for hvert eneste Skridt og mødte ham som en Fyrste.
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
Har min Mark maattet skrige over mig og alle Furerne græde,
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
har jeg tæret dens Kraft uden Vederlag, udslukt dens Ejeres Liv,
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
saa gro der Tjørn for Hvede og Ukrudt i Stedet for Byg! Her ender Jobs Ord.
