Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
Paipi te ka mik neh ka saii dongah me tlam lae oila te ka yakming eh?
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
A so lamkah Pathen khoyo neh hmuensang lamkah Tlungthang rho te menim?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
Boethae ham rhainah neh boethae aka saii ham yoethaenah moenih a?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Amah loh ka longpuei a hmuh tih ka khokan boeih he a tae moenih a?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
A poeyoek taengah ka pongpa tih ka kho loh a hlangthai palat taengla a tawn uh atah,
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
Duengnah cooi dongah kai n'khiing saeh lamtah Pathen loh ka muelhtuetnah ming saeh.
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
Longpuei lamloh ka khokan a buung atah, ka mik hnukah ka lungbuei cet tih ka kut dongah a lolhmaih a kap atah,
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
ka soem vaengah a tloe loh ca saeh lamtah ka cadil rhoek te ha uh saeh.
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
Huta loh ka lungbuei a hlae tih ka hui kah thohka ah ka rhongngol atah,
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
Ka yuu loh a tloe la kuelh saeh lamtah a taengah hlang tloe bakop mai saeh.
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
Te dongah te khonuen rhamtat neh te te thaesainah rhokhan ni.
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
Te hmai loh Abaddon duela a hlawp tih ka cangvuei te boeih ha.
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Ka salpa neh ka salnu loh kai taengah a tuituk vaengah tiktamnah ka hnawt atah,
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
Pathen a thoh vaengah balae ka saii vetih n'hip vaengah amah te metlam ol ka mael eh?
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Bungko khuiah kai aka saii loh anih a saii moenih a? Kaimih he bung khuiah pakhat la n'cuen sak.
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
tattloel kah kongaih te ka hloh pah tih nuhmai mik te ka khah sak koinih,
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
Kamah buhkam te kamah bueng loh ka caak tih cadah loh ca pawt koinih,
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
Ka camoe lamloh napa bangla ka taengah pantai tih nuhmai khaw a nu bung lamloh ka mawt.
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
Pueinak mueh tih himbai tling la aka milh khodaeng te ka hmuh mai tih,
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
A pumpu, a pumpu ah kai n'uem uh vaengah ka tu mul neh ka hlung pawt mai koinih,
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
Vongka ah kai bomkung te ka hmuh vaengah ka kut he cadah soah ka ka thueng atah,
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
ka laengpang he a hnuk lamloh rhul saeh lamtah ka ban a cung dong lamloh tlawt mai saeh.
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
Pathen taengkah rhainah te kai ham ka birhihnah la a om dongah a boeimangnah te ka noeng moenih.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
Sui te ka uepnah la ka khueh tih sui cilh te ka pangtungnah la ka thui koinih,
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
Ka thadueng len tih ka kut loh a khuet la a hmuh dongah ka kokhahnah atah,
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
Vangnah dongah a thangthen tih hla vang a thoeih te ka hmuh vaengah,
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
ka lungbuei he yinhnuk ah hloih tih ka kut loh ka ka te mok koinih.
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
He khaw a so kah Pathen taengah ka basa la om vetih thaesainah lai la om ni.
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
Ka lunguet kah yoethaenah dongah ka kohoe tih yoethae loh anih taengla a thoeng te ka haenghang puei atah,
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
A hinglu te thaephoeinah neh hoe hamla ka ka he laihmu la ka khueh aih moenih.
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
Ka dap kah hlang rhoek loh, “U long nim a maeh te a cung pawt la a paek eh?” a ti uh moenih a?
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
Ka thohkhaih kah yinlai te caehlong ka ong pah tih vongvoel ah a rhaeh moenih.
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
Hlang bangla ka boekoeknah ka dah tih, kai kathaesainah he ka thindang ah ka det mai akhaw,
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
hlangping te yet taengah ka sarhing tih huiko kah nueihbu loh kai n'rhihyawp sak. Te dongah ka kuemsuem tih thohka la ka moe pawh.
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
Kai taengkah aka hnatun la kamah taengah u long nim m'paek lah mako? Ka kutha he Tlungthang loh kai n'doo saeh lamtah ka tuituknah he hlang loh cabu la daek saeh.
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
Te te ka laengpang ah ka koh vetih te te ka soah rhuisam la ka laikoeinah het mahpawt nim?
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
Ka khokan tarhing la a taengah ka puen lah vetih anih te rhaengsang bangla ka paan lah mako.
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
Ka khohmuen loh kai m'pang thil tih a kong te rhenten rhap koinih,
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
A thadueng te tangka mueh la ka caak tih a kungmah kah hinglu ka yawn sak atah,
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
Cang yueng la mutlo hling, cangtun yueng la saeldol khaw poe saeh,” a ti. Job kah ol bawt coeng.
