Jób 30
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
“Nanso seesei wɔsere me, nnipa a manyini sene wɔn, na wɔn agyanom mfata sɛ wɔne me nnwan ho nkraman tena.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
Mfasoɔ bɛn na wɔn nsa mu ahoɔden wɔ ma me, ɛberɛ a wɔn ahoɔden afiri wɔn mu?
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
Ohia ne ɛkɔm ama wɔn ho atete, wɔnante asase wesee ne asase bonini so anadwo.
4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
Wɔboaboaa nkyenhahan ano wɔ nkyɛkyerɛ mu, na wɔde ɛserɛ so nnua nhini yɛɛ wɔn aduane.
5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
Wɔn mfɛfoɔ pamoo wɔn firii wɔn mu, na wɔhuroo wɔn sɛ akorɔmfoɔ.
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
Wɔhyɛɛ wɔn ma wɔtenaa nsuka a emu awo, abotan ne ɛfam ntokuro mu.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
Wɔsuu sɛ mfunumu wɔ wiram na wɔfoforee so wɔ ɔdɔtɔ ase.
8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
Ekuo a wɔmfra na wɔnni din, wɔpam wɔn firii asase no so.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
“Na ɛnnɛ yi wɔn mmammarima de dwom bɔ me akutia; mayɛ abusudeɛ wɔ wɔn mu.
10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
Wɔkyiri me na wɔnnka mma me ho; wɔmmfɛre sɛ wɔtete ntasuo gu mʼanim.
11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
Afei a Onyankopɔn abubu me tadua na ɔde amanehunu aba me so yi, wɔyɛ deɛ wɔpɛ wɔ mʼanim.
12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
Abusuakuo no to hyɛ me so wɔ me nifa so; wɔsum me nan mfidie, na wɔsisi apie tia me.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
Wɔsisi mʼakwan; na wɔnya me sɛe me na obiara mmoa me.
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
Wɔba te sɛ deɛ wɔfiri ntokuro a ano abae mu; wɔnam mmubuiɛ no mu munimuni ba.
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
Ahunahuna ma me ho dwiri me; mʼanimuonyam atu kɔ sɛdeɛ mframa abɔ agu, me banbɔ atu ayera sɛ omununkum.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
“Na seesei, me nkwa resa; na amanehunu nna akyekyere me.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
Anadwo wowɔ me nnompe mu; ɔyea a ɛwe me no nnyae.
18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
Onyankopɔn firi ne tumi mu yɛ sɛ aduradeɛ ma me; ɔmia me te sɛ mʼatadeɛ kɔn.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
Ɔto me twene atɛkyɛ mu na ɔma me yɛ sɛ mfuturo ne nsõ.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
“Ao Onyankopɔn, mesu mefrɛ wo, nanso wommua me. Mesɔre gyina, nanso wohwɛ me kɛkɛ.
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
Woba me so anibereɛ so; wode wʼabasa mu tumi to hyɛ me so.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
Wohwim me na wode mframa pia me; wodankyidankyi me wɔ ahum mu.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
Menim sɛ wode me bɛkɔ owuo mu, baabi a woahyɛ ama ateasefoɔ nyinaa.
24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
“Ampa ara obiara mfa ne nsa nka onipa a ɔrebrɛ ɛberɛ a ɔresu pɛ mmoa wɔ nʼamanehunu mu.
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
Mansu amma wɔn a wɔwɔ ɔhaw mu anaa? Me kra werɛ anho amma ahiafoɔ anaa?
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
Nanso ɛberɛ a mʼani da papa so no, bɔne baeɛ; ɛberɛ a mepɛɛ hann no, esum na ɛduruuɛ.
27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
Meyafunu mu a ɛwowɔ me no nnyae da; na nna a amanehunu wɔ mu da mʼanim.
28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
Menenam a mabiri a ɛnyɛ sɛ owia na ahye me; megyina adwaberem na mesu pɛ mmoa.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
Madane nnompo nuabarima, me ne apatuo na ɛbɔ.
30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
Me honam ani abiri na ɛhwanehwane; huraeɛ ama me ho adɔ.
31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
Me sankuo bɔ kwadwom, na mʼatɛntɛbɛn ma agyaadwotwa nnyegyeɛ.
